Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szőke nő az úton (Buddhista tanmesék)XIX.

Krisztus Urunk és a Való(ságos) Világ

 

 

Egyszer volt, hol nem volt. Történt egyszer, hogy 2002. november 7-én rövid üzemzavar keletkezett a Mennyek Országában. Kies kis bolygónkat körbeölelő éteri szeretethálón böhöm nagy lyukat ütött az emberi ostobaság, a Földet körbe és körbe hullámzó mocskos nagy információözön.

 

Hogy, hogy nem? Ezen a hatalmas lyukon át, egy óvatlan pillanatában lezuhant közénk Mi Urunk, Jézus Krisztus. A baleset felkészületlenül érte még az Atya Úr Istent is! Csak annyi ideje és ereje maradt, hogy az ő egyszülött fiát zuhantában még átöltöztesse.

Igen kérem! Az Atya Isten sem véletlenül lehetett Atya Isten! Jól tudta Ő, hogy ha a fiú abban a ruházatában testesülne meg másodjára, amelyben legutóbb eltávozott közülünk, akkor mi biztosan nem ismernénk fel. Szerencsés esetben félreértenénk, szerencsétlenebb esetben kitömnénk és múzeumokban mutogatnánk. Ennek megelőzésére öltöztette farmer szerkóba a zuhanó Krisztust az Atya Úristen.

Mi Urunk, Jézus Krisztus? Sitty-sutty, pitty-putty, akár csak Mister Bean, egy szempillantás alatt Budapest belvárosában találta magát. Csupán néhány járókelőt rémített meg az égből alápottyanó ember. No de hiszen, hogy is lehetett volna másként, mikor minden két lábon járó ember a színes magazinokban volt elmélyedve!

Minden, de minden sajtóorgánum, szám szerint 1243 napilap, főcímben hozta: - "Oki tegnap este ötször szerette Irént."

Krisztus Urunk elcsodálkozott egy pillanatra, aztán mérhetetlen szeretet öntötte el, amikor felismerte: - "Igen Kérem! Ez mégis csak, minden híresztelés ellenére a Szeretet Bolygója, hisz már Oki testvérünk is ötször volt képes szeretni Irén testvérünket."

Ezzel a mindent elsöprő boldogsággal kebelében, Krisztus Urunk az Orvostudományi Egyetem felé vette az irányt. Hosszú útján több tucat koldust simított meg észrevétlen. A megsimított koldusok, ahogy az illik, sitty-sutty, pitty-putty átváltoztak gyönyörű kisherceggé. Igenám, de mindezen átváltozások észrevétlenek maradtak nemhogy a külvilág, de még a megérintett koldusok előtt is!

Céltudatosan, ám mégis mérhetetlen szerénységgel kopogtatott be a Rektori Hivatal ajtaján. Illendően és kellő alázattal mutatkozott be a rektor titkárnőjének. Lehet, hogy az erőteljes, de mégis mérhetetlen gyengéd szeretetet sugárzó kézfogás tette, hogy a titkárnő kissé dadogva jelentette be főnökének a nem várt vendéget. „Rektor Úr! Rektor Úr! Valami féle Jézus Krisztus keresi a rektor urat!”

A rektor mérhetetlen nyugalommal hallgatta végig Krisztus Urunk kérését, mely arról szólott, hogy eljött közénk gyógyítani a gyógyíthatatlanokat.

A rektor sem lehetett véletlen pszichiáter, mint ahogy rektor sem. Tovább őrizve higgadtságát megkérdezte: - „Kolléga Úr! Láthatnám a diplomáját?!” Miután Mi Urunk, Jézus Krisztus még egy honosított diplomát sem tudott előkaparni még az Istennek sem, így a rektor ekként szólott hozzá: - „Fiatal Barátom! Ha Ön tényleg az, akinek képzeli és mondja önmagát, akkor azt javaslom, hogy fáradjon be a Bazilikába és ott prédikáljon!”

Krisztus Urunk jól nevelt fiatalember lévén, zsörtölődés nélkül felállott és elindult megkeresni a Bazilikát.

Hát ahogy odaére, látja ám, hogy éppen miséznek! Béüle a leghátsó padsorba! Itt egy kicsikét már megfeledkezett magáról! Már a feje is belilult a dühtől, ahogy hallgatta a prédikációt. Amikor a tisztelendő atya ott járt, hogy a rendes, Krisztus félő emberek, azok mind jobb oldalon állnak, akkor Mi Urunk Jézus Krisztus a bal oldalra eső szívéhez kapott, majd elhagyta Isten Házát.

Ekkor egy kissé megijedt, hogy egyedül maradt. Ekként dünnyögött bajsza alatt: - „Atyám! Miért hagytál el engem!?”

A Bajcsyn téblábolt a tömegben. Bekanyarodott a Körúton! Gondolta kisétál a Margitszigetre, enyhítendő magányosságát fohászkodik egyet az Atyához.

Hát ahogy ottan téblábolt. Tanálkozott egy gyönyörű szép forgató csoporttal. Valamiféle rossebb ette nehezen kimondható, reality showt forgattak. Az atlantiszi árja sztár riporter odapattant Mi Urunkhoz, Jézus Krisztushoz. Abban a minutumban elkezdődött a show.

„Szia! Ne haragudjál mán, hogy csak így leszólítalak!” – így a sztár riporter – „Nyalókás Mária vagyok, de te csak nyugodtan szólítsál Nyalcsi Marcsinak! Tudod!? Nyalcsi Marcsi a Nyalcsi Marcsi Showból! (…) Megtudhatnám, hogy Te ki vagy?” – Gagyorászott a kamera előtt leginkább csak önmagának, a mi drága jó Nyalcsi Marcsink.

„Jézus Krisztus.” – mutatkozott be illendően Mi Urunk.

„Hát ez baró! Sőt baró való! Mi több baró való egy világ!” – Lelkendezett Nyalcsi Marcsi, majd kérdezett egy rettenetesen komolyat: - „Megtudhatnám, hogy mi járatban vagy itt?”

„Szeretném másodjára is elmondani néktek Hegyi Beszédemet!” – mondta kissé meglepő, de mégis stilizáltnak imponáló módon Mi Urunk, Jézus Krisztus.

„Kedves nézőim! Ez baró! Ekkora malacom csak nekem lehet! Kedves Nézőink! Önök Jézus Krisztust láthatták élő egyenesben a Körútról! Folytatás az Esti Nyálcsorgatóban! Addig is maradjanak velünk! (…) Nyalcsi Marcsi! Nyál Tíví! Budapest. Nagykörút.”

A helyszíni gyorsinterjút követően fogta magát a stáb és magával cipelte a stúdióba Krisztus Urunkat. Kisminkelték. Korhű öltözetbe öltöztették. Elé rakták a súgó gépet. Betanították olvasni az előre egyeztetett szöveget. Majd kisvártatva lámpák fel! Csapó egy: - „Mi Urunk, Jézus Krisztus a Nyál Tívíben!” (…) ééééss, most: - „Felvétel indul!”

Stilizáltan topless angyalkák kara zengte a műsor bejelentkező betétdalát, imígyen: -        "Itt a nyál! Itt a nyál! Itt a nyál Tíví!

                                       Ez egy baró! Ez egy baró!

                                       Ez egy baró való Világ Tíví!"

Ekkor következett a reklámblokk. "Egy hét vízenjárás Jordániában! Bon Aqua Tours! A vízen járók utazási irodája."

Ezt követően másodjára is bejátszották a bejelentkező dalt. Majd következett az élőkép a stúdióból. Valószínű, hogy rosszul járt a stáb órája, mert kedvenc bemondónk ott állt Krisztus Urunk mellett. Önfeledten beszélgettek, amikor kis fülhallgatóján keresztül megtudta, hogy adásban vannak. Nosza ekkor. mi sem kellett a mi drága jó Nyalcsi Marcsinknak! Félrelökte, majd letaposta Mi Urunkat, csakhogy képernyőre kerülhessen. Az affért követően kisvártatva belevágott: -

"Kedves Nézőink! Ez itt a Nyalcsi Marcsi Show! Ez a Show, az a Show, ami kissé átlátszó!" - Hangzott el a felvezető szlogen, majd a nézők kurjongatása, széktámla püfölése, csujjogtatása.

A jól szított csujjugtatást követően a mi Marcsink bevezette a főtémát.

"Csak Önöknek! Csak ma! Csak ebben az egy, valóban baró világban,  itt áll mellettem egy ember, sőt, itt áll mellettem az Ember, aki azt állítja önmagáról, hogy ő a Mi Urunk, Jézus Krisztus! Itt áll a rivalda fényben! Kissé könnybelábadt szemekkel! éééésss, (…) éééss, éééss most arra készül, hogy elmondja a valóban baró világban, székfoglaló Hegyi Beszédét!"

(Kis döbbent szünet, majd újra Marcsink:)
"Most! Most Moooost tapsoljuk meg!" Azzal ismét felhangzik a jól ismert csujjogtatás, széktámlapüfölés és mindaz, ami még hiányzik, ami még kell.

Neki kezd Mi Urunk Jézus Krisztus a székfoglaló Hegyi Beszédnek:

                        "Boldogok a lelki szegények: mert övék

                        a mennyeknek országa."

Egyre kitapinthatóbbá vált a csend. Csupán a rendező és a stáb őrjöngött a háttérben, hisz nem ez volt megbeszélve. Nem ezt rótták fel a súgógépre.

Amikor Mi Urunk Jézus Krisztus odáig ért önmaga idézésében, hogy: -

                        „Boldogok akiknek a szívük tiszta: mert ők

                        az Istent meglátják.”

akkor gondolt egy hatalmasat oszt ismét köddé vált, bé sem fejezve a Hegyi Beszéd teljes citátumát

A krisztusi kámforrá válástól mindenki megdöbbent!

Mintha mindenki kővé dermedt volna! De legalábbis, mintha mindenki szívébe valamiféle kőként hullottak volna bele Mi Urunk, Jézus Krisztus eleven szavai.

 

Azonban a döbbenet sem tarthatott sokáig! Hisz mi másért lennénk a Nyál Tívíben, élő egyenesben, ha nem a nézők szórakoztatásáért!

Pillanatok alatt bejátszották a méltán világhírű gyógyszerkonszern szíverősítő készítményének hírverését.
„Kő szíve van? Kőszíve van, amely esténként, néha szorít, fáj és éget? Kő szív ellen használjon szívkőoldót! Szíkőoldóval a kőszív is tovább él!”

Ezt követte a topless angyalkák kórusa, a jól bejáratott főcím dallal. Majd a mindenki kedvence, az utolérhetetlen, feledhetetlen Nyalcsi Marcsi köszönt el: -

„Ez itt a valóságos baró világ! Önök Jézus Krisztus székfoglaló Hegyi Beszédét láthatták! Stábunk valamennyi tagja, rendőrségi szakértők bevonásával keresi a kámforrá vált parafenomén nagymestert. A további eseményekről a késő esti Nyálcsorgatóban tájékoztatjuk kedves nézőinket."

Azzal minden ott folytatódott, ahol abbamaradt. Csupán az emberi kőszívekbe belékövesedett parányi kő vár arra, hogy egyszer majd megelevenedjen.

mrbean.png