Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szőke nő az úton (buddhista tanmesék)XIII.

 Igaz mese Oroff Lyukranyölödzenn-ről

  

E

gyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy híres tudós házaspár. Mindketten a világhírű Wandál Brain University professzorai voltak. Fiatal koruk ellenére, mindketten két-két tudományos fokozat birtokában, boldogan tengették életüket. Boldogságukra csupán az vetett árnyékot, hogy az előző jellemzés ellenére sem érezhették azt, hogy ők egy új tudományos iskolát alapítottak volna.

A férfi pszichológus-szexológus és fiatal kora ellenére is szemüveges volt. A hölgy antropológus-ufológus, szőke és fiatal kora ellenére úgyszintén szemüveges volt.

Történt egyszer, hogy mérhetetlen boldogságukat tovább fokozandó vad szeretkezésbe fogtak. Hát, ahogy ott gyötörték önmagukat és egymást a nagy fehér lepedőn, egyszer csak összeakadt a szemüvegegük.

Egyszerre üvöltöttek fel! Majd mindketten aléltan hullottak vissza a lepedőre. A férfi boldogsága és ezzel együtt az endorfin szintje a csillagos egeket közelítette, hisz ritka pillanat, hogy valaki ilyen rövid idő alatt, ekkora orgazmust tudjon kiváltani partneréből.

A hölgy már rezignáltabban konstatálta lelke legtitkosabb és egyben legtitokzatosabb zugában, hogy ő bizony mégis csak boldog, ha semmi mástól, hát attól, hogy ismét felfedezhetett egy archaikus, az emberi pszichével feltételezhetően egyidős kifejezést, az ő kis férjecskéje csillagokat verdeső orgazmusa kapcsán, még pedig: - Ó-oh-oh-oh-Ó.

A lepedőre való visszazuhanást követően kisvártatva megszólalt a szőke tudósnő: - "Tudod te drága! Te drága Lajosom! Tudod, hogy mi villant be tudatomba, vélhetően az orgazmusom vérkeringést serkentő hatására beálló agyi átáramlás fokozódásom következményeként? (…)

Mit csinálhatnak vajon az eszkimók a sarkkörön túl mindenféle lónyálmarket, lónyálchanel hiányában? Szerinted unatkoznak?"

"Kistubicám! Galambom! Idusom Te! - duruzsolta, búgta Lajos - Én azt bizony nem tudom, hisz honnan is tudhatnám?! De mondok én neked valamit, kettő lesz belőle! Holnap vizsgáljuk meg a kérdést tudományos alapon."

Másnap akként is cselekedtek. Bementek a rektorhoz engedélyt kérni a kutatásra. Amikor a rektor meglátta a kutatási terven szereplő címet, miszerint: - "Boldogságkutatás eszkimóföldön.", akkor biz csupán összecsapni tudta mindkét kezét és ekként lelkendezett: - "Ez világszenzáció! Ebből világszenzáció lesz!

Menjetek bátran Lajosom! Idusom! Menjetek! Kutassatok!" Azzal fölhívta a mosolygós kisbabákat termelő tápszergyárat és kért a kutatáshoz néhány millió dollárt. No persze! A Wandál Brainnek nem voltak szponzorálási problémái!

Már csak egy nehézség mutatkozott. "Hol lehet találni egy olyan eszkimó családot, akit még nem ért utol az Internet, ahol még ismeretlen a profi nehézsúlyú boksz világbajnokság?" De ebben is mázlistának bizonyult Lajosunk!

Amikor végig hívta az összes nagykövetséget és mindenhol elutasító választ kapott, sőt még a telefonon át is érezte, hogy tárgyaló partnere urdu költőként beszél vele, akkor megszólalt a vonal túlsó végén "Fagyföld" nagykövete: - "Tisztelt Tudósuram! Információim szerint nagy fába vágta fejszéjét, mert a világon egyetlen - egy család felel meg az ön kutatásának céljára. A családfőt Oroff Lyukranyölödzenn-nek hívják. Valahol az északnyugati jégmezőn lelhető fel. Ezt onnan tudom, hogy a múlt hónapban zavarta el a népszámlálás számlálóbiztosait."

Csak ennyire volt szüksége a mi Lajosunknak! Másnap már az északnyugati jégmező fölött köröztek a kis Cessnájukkal. Egyszer csak látják ám, hogy valami vékonyka füst száll fel valami fehérség közepéből. A füsttel egyidejűleg valami embertelen bűz csapta meg a háromszáz méter magasságban hordott orrukat. Traduktíve megállapították, hogy célon vannak. Leszálltak.

Kisvártatva jött ám eléjük Oroff és mind a négy felesége, valamint 24 gyermeke.

(Igen kérem! Ilyen kevesen voltak, hisz a csecsszopókat csak nem vihették magukkal abba a fakasordító hidegbe!)

Sűrű gesztikulációk közepette megszólalt ekkor Oroff harmadik felesége: - "Iglu!", majd kisvártatva: - "Iglu! Iglu!", közben végig barátságosan mosolygott. Lajosomék az ismétlődő felszólítást és a barátságos mosolyt a vendégszeretetnek tulajdonítva kiszálltak a Cessnából. Ám ekkor megtapasztalhatták a mosoly kiváltó okát: - a hő hiányának hatására beálló háromosztatú ideg bénulását.

A neheze még hátra volt.

Az igluban megállapították, hogy fehér ember kizárólag három légvételnyi időt tartózkodhat benn. Így hát gyorsan átadták ajándékaikat vendéglátójuknak. A hölgyeknek "Nyálwollen White Magic" extra fehérítő hatású mosóport, a gyermekeknek "Nyálvilmos Hírhedt Bélkiontásai" című videojátékot, Oroffnak pedig "Tekergessétek Mártit" című video eposzt ajándékozták. Valószínű, hogy a farkasordító hideg és az orrfacsaró bűz miatt, gyorsan búcsúzkodásra is fogták. A búcsú pillanataiban még egy rövid fotózást engedtek meg maguknak, aztán, mint aki jól végezte dolgát, huss elrepültek. Csupán a jégmező, Oroff, Oroff négy felesége és Oroff számolhatatlan gyermeke maradt utánuk.

Másnap már a légkondicionált irodájukban analizálták az Oroffról készült digitális fotót. Végtelen tudományos és hivatalos módszerekkel megállapították, ami szabad szemmel is jól látható, miszerint: - az Oroff arcán látható mosoly, az egy valódi, emberi mosoly, ami vélhetően az Oroff lelkében eluralkodó boldogságra utal.

Az igazi mély megrázkódtatás akkor következett be, amikor az Oroffról készült felvételre rámontírozták a Szaharában talált, vélhetően 23511 éves múmia arcképét. Mindketten egyként mosolyogtak.

Rohant is Lajos a rektorhoz. Kezében lengette a fóliára rámásolt két portrét! A rektort sem véletlenül nevezhették ki a Wandál Brain első emberévé, mert amikor futó pillantást vetett a két fotóra, azonnal belátta, hogy ez biz' a tudomány gyökeres megújítását lehetővé tevő világszenzáció! Örömükben osztozkodott az éppen ebben az időben rektori audiencián lévő tanszékvezető! A Wandál Brain Kommunikációs tanszékét vezette. Rápillantott Oroff fényképére és a következő kinyilatkoztatást tette: - "Ez a hapsi, ezzel a mosollyal bármely államforma elnöki címét elnyerhetné, bárhol a világon!" No ennek méginkább megörültek. Ott helyben és nyomban titoktartást és teljes hírzárlatot esküdtek. Kidolgozták a korábbitól még részletesebb kutatási tervet. Felhívták a "Lócitromba'mazsolázó" Televízió tulajdonosát. Tíz percre sem volt szükség, hogy Interneten keresztül megkapják az együttműködési szerződést. A szerződés értelmében a tévétársaság biztosítja a kutatás anyagi fedezetét, míg a Wandál Brain kizárólagos közvetítési jogot biztosít ennek fejében.

Másnap már elindult az expedíció. Volt itt minden! Hardware. Software. A legegyszerűbb kémcsőtől - a hordozható Magnetorezonanciás Képalkotó készüléken át - a mobil részecskegyorsítóig. Software -t tekintve a lógus kezdetűektől - a lógus végződésüekig minden megtalálható volt.

Három Jumbo jet szállította el őket Oroff birodalmába. A technikai személyzet pillanatok alatt kitelepítette az instrumentumokat, kialakította a légkondicionált laborokat és beantennázta, bekamerázta az Iglut. Sőt még Oroffot és valamennyi családtagját is. Kezdődhetett az élő, egyenes adás a kutatásról és az Oroff család életéről.

Kezdődött is! Már az ötödik percre megdőlt minden korábbi nézettségi rekord! A műsor második napjára leállt az élet. Megállt a munka. Megszűnt a termelés. Bezártak, tanítási szünetet hirdettek még az iskolák is! De még a temetéseket is elnapolták! A világ valamennyi háztartásában az "Oroff boldogsága" címmel futó műsort nézték. Gyönyörű volt! Esküszöm! Gyönyörű! Jómagam is ott lógtam a képernyő előtt. Hát, amiket ottan láthattam?! Mai napig csupán lepetézni vagyok képes tőle.

Lyukranyölödzenn jégrevizellésével csak az a képsor vetekedhetett, amikor a második feleségével simogatták egymást a még véres fókabőrök alatt, vagy amikor a három évesforma Nyölödzennke durrantott egy hanghatását tekintve méltányolható mértékűt, amit azonnal követett a világhírű antidurr tabletta gyártójának a reklámja. Amikor a stáb már érezhette, hogy kezdek telítődni az élet eme realitásaival, megjelentek a tudósok. Két böffentés, vagy két hányás között a tudósokkal készített interjúkat vágták be.

Hogy én mi mindent nem tanulhattam ottan? Észak pestiesen szólva: - az nem semmi!  Rögtön ott termett Kű Elek doktor, geológus. Megállapította, hogy szegény Oroff barátom - mert addigra már a sok böffentésével a szívembe rágta magát - szóval megállapították, hogy szegény Oroff barátom lakhelye, az északnyugati jégmező, az bizony jégből áll. Színtiszta jégből, amit kevéske daraszerű hó borít.

A jég víztartalma 100 %. Hihetetlen, de az északi sarkhoz közel, jéghideget hoznak a viharos erejű déli szelek.. Nincs ózonlyuk. A legmeglepőbb adat mégis csak az volt, amikor bejelentették, hogy adott helyen a körlevegő Oxygen tartalma eléri a 21 %-ot. Két nap múlva a világ kormányainak többszöri felkérésére kénytelenek voltak hozzáilleszteni egy újabb adatot, mert addigra már minden légitársaságnál elfogytak az északnyugati jégmezőre szóló repülőjegyek. Kénytelenek voltak a betelepülni szándékozók figyelmét felhívni arra, hogy a 21 %-os Oxygen tartalom az biz' mínusz 36 fok Celzius augusztusi közép hőmérséklettel párosul.

Imádtam a néprajzkutató nyilatkozatát is! Rétsági Nyünyüke kifejtette, hogy az Oroff család tagjainak fókabőrből készült nadrágján elől - hátul fellelhető, meglehetősen eklektikus mintázat, az nagy valószínűséggel a nyunyuvácok archaikus motívumait prezentálja. A mintázat eklektikus megjelenése arra vall, amikor a nyunyuvácok keveredtek 3400 évvel ezelőtt a rinyácokkal. (Számomra ez a dolog azóta is gyanús. Felettébb gyanús!)

A közben világhírűvé vált Idácskánk, mint antropológus bizonyítottnak látta, hogy az Oroff család a Szaharából kezdte meg vándorlását, mert megunta a kígyóhús evést. Itt viszont végtelen változatos étrendre tett szert, úgy, mint fókahús, fókazsír, fókavér.

A száztagú orvoscsoport bejelentette, hogy semmi különleges eltérést nem talált az Oroff szervezetében, ami megkülönböztetné őt az átlag emberektől. A vizsgálat végeredményét tekintve megállapította, hogy Oroff makkegészségesnek tekinthető, sőt még azt is hozzátette, hogy élete során még egy náthás periódusa sem volt szegény barátomnak.

Persze a mi drága jó szexológus Lajosunk kiegészítést volt kénytelen hozzáfűzni az orvoscsoport megállapításához, mert szerinte az nem lehet véletlen műve, hogy Oroff barátunk pénisze 6,8 centiméterrel haladja meg a világátlagot. No ezen az adaton hosszasan elvitatkoztak, elmeditáltak!

Egy idő után már nem bírtam magammal! Már nem bírtam, hogy a vitatkozó tudósok, mintha körbe-körbe járnának valamit, vagy valakinek a valamijét. Betelefonáltam. Betelefonáltam annak ellenére, hogy még életemben nem tettem ilyet, sőt egyenesen gyűlöltem a telefonos műsorokat! 

Csak arra hívtam fel a világhírű tudósok figyelmét, hogy szíveskedjenek már megmérni Oroff barátom és az egyik felesége főkabőr nadrágjának vastagságát.

Megtették.

A két nadrág vastagsága pontosan 6 centimétert tett ki. Mindenki örült. Mindenki boldog volt. A Darwinizmus hívei azon nyomban díszdoktorrá avattak! Özönlöttek hozzám a gratuláló táviratok és a felkérő levelek. Nem is lett volna baj, ha nem lett volna ott az a 0,8 cm vastagság, ill. pontosabban hossz különbség!.

Csak ennyi kellett a világhírű szexológus párosnak, hogy megtegye eget rengető bejelentését, miszerint: - a mutatkozó 0,8 cm. hossz differencia az nem teszi lehetővé a kellő frikció hosszúságot, így csökkenti a frikciók hatékonyságát, amely alapján nagy bizonyossággal megállapítható, hogy Oroff barátom és mind a négy felesége anorgazmiás.

Sajnos ezzel a bejelentéssel Lajosunk is összeomlott, mert ott állott előtte megválaszolhatatlanul a kérdés: - ugyan mitől lehet boldog ez a szerencsétlen, a megjelenésüktől tekintve immáron hányatott sorsúnak titulálható Oroff, ha tudományosan bizonyították anorgazmiáját?

A kérdés oly mértékig bizonyult akadémikusnak, hogy Lajosunk számára nem volt más választás, mint revizionálni munkahipotézisét és tíz évre kivonulni a tudományos életből, félrehúzódni a tudományos könyvtárak biztonságos rejtekébe.

Lajosunk mély lelki vállságának láttán összecsomagolt az egész stáb. Csupán Oroff és családja, továbbá a jégmező és a fókák maradtak ott. A közvetítést beszüntették. De jól is tették, mert kezdett összeomlani a világgazdaság és a temetetlen tetemekből rakott gúla magassága is meghaladta a kritikus mértéket. Szociológusok is kezdték jelentéseikkel bombázni a világ kormányait, miszerint a reprezentatív minta IQ csökkenése elérte 30 pontot. Végveszély! Végveszély!

Ezek után nem csoda, hogy összegzés, tudományos szinopszis nem született, nem születhetett.

Csupán egy, a végsőkig elszánt orvos tért vissza tíz év elteltével Oroff Lyukranyölödzenn-hez. Részletes, megalapozott, komoly kivizsgálása során megállapította, hogy szegény Oroff barátom, aki korábban makkegészséges volt, tíz év elteltével komoly hó- és jégallergia tüneteivel küszködik.

A véksőkig elszánt orvos rohant is a Wandál Brain rektorához, aki nem tulajdonított jelentőséget az esetnek, sőt annak sem, hogy a tünetek megjelentek Oroff barátom feleségein és gyermekein is.

Addig - addig erősködött a már említett orvos kutató, hogy elbocsátották egyetemről! Szegény, hányatott sorsú cipőpucolóként halt ki a Wandál Brain campusairól.

Százhuszonegy év múltán fedezték fel ismét a kutatót és a betegséget! Ekkor már a Föld lakosságának 73 %-a küzdött a hó- és jégallergiával. Mi mást tehettek volna? Rehabilitálták a tudós orvost. Szobrot emeltek a tiszteletére. Sőt! Magát a betegséget is őróla nevezték el, ha már egyszer ő volt az, aki először tette volna közé az új betegség tünettanát.

Persze ez az elnevezés sem ment ám könnyen, hisz az ominózus tudósunk tartozott még az általa leírt betegség kóroktanával, bio-immuno-legújabbfétiso-mechano-kibernetikai leírásával. Így hát a kutatásokat befejező tudóstársak szerették volna, ha a betegségnek az idiopáthás durrdeffekt szindróma nevet adhatták volna.

Azonban az ő vágyaikkal ellentétben újabb 121 év múltával a gyakorló orvosok csak úgy emlegették a kórképet, mint krónikus Hitetlenítiszt. Tudniillik a kórkép első leíróját Dr. Hitetlen Tamásnak hívták.

 

iglu.jpg