Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szőke nő az úton (buddhista tanmesék)XII.

 

Eccer vót mese Bika Barnáról és az ű lélektársáról Brown Bull-ról

 

 

M

ég az 1950-es években fordulhatott elő, hogy órára , percre, de még másodpercre is azonos időben született meg kies kis bolygónkon két lélek. Valószínű, hogy születése előtt az egyik állhatott a Teremtő Istennek a jobbján, mert az megpillanthatta a napvilágot London egyik külvárosában, míg a másik – amék vélhetőleg az Atya Úr Isten bal oldaláról ereszkedhetett alá – az kénytelen volt legelső légvételét a Retyezáton, egész pontosan a retyezáti ződ határban megejteni.

Brown Bullt bíborba-bársonyba pólyálták. Bika Barnát betették a tengeri susulyka közé a kasfarba. Két hónapos korában Brown Bullt szülei elvitték megkeresztelni a kis elővárosi, 1300 éve fennálló templomkába.

Bika Barnának is szép névadót rendeztek a téjeccsé elnök és párttitkár, és egyben tanácselnök elvtárs hosszas unszolására! Retyezát egyik apró falvacskájában.

(Persze azér’ nagy titokban becsempészték a tisztelendő urho is, csak azér’, hogy megkaphassa a keresztségben a Bika Barna nevet.)

A mán biztos, hogy eddig sok azonosságot nem lehet fellelni a két főszereplő között. Az azonosságok keletkezése kisiskolás korukra tehető. Már ekkor megmutatkozott, hogy mindkét kisfiú foci zseni! Őstehetség! Született labdazsonglőr! (No ettől mindketten sokat szenvedtek!)

Bika Barna a retyezáti, libaszaros ződ gyepen rohangált a kitömött rongylabda után és majdnem zokogásban tört ki, amikor meghallotta, hogy kortárs szurkolói a háta megett csak retyezáti tájfunként emlegetik.

Hasonló nehézségekkel járt Brown Bull számára is, hogy feldolgozza saját becenevét, a Tornado Bullt.

Szerencsére mindketten túljutottak a kiskamaszkor nehézségein. Brown Bull számára a bérmálkozás, míg Bika Barnánk számára az úttörő nyakkendő megkötése jelentette ezt a nemes korszakhatárt.

Miközben Brown Bullt férfivá avatta az élet egy Mini Morris hátsó ülésén, addig a mi, hős Bika Barnánk is ehhez hasonlatos férfiúi büszkeséget érzett kebelében, míg letethette KISZ esküjét.

Kora ifjúságukra tehető a második közös pont megtanálása, hisz mindketten egyként szerettek valamiféle gombafejű Liverpooli zenekart. Csakhát, ahogy a mán lenni szokott. Jöttek a különbözőségek!

Ifjú, egyetemista korában Brown Bull áthajózott Párizsba kirakatüvegeket törgyelni, felkelni. Bika Barna csupán befele anyázott a Prágába bevonuló orosz tankok láttán. Számára csak az szolgáltathatott teret ön-ön forradalmi érzelmei levezetésére, hogy meccs közben jól alárúghatott az ellenfél csatárának, aki egyébiránt a megyei pártbizottság első titkárának fijú gyermeke volt.

Bika Barnát, majdnem eltávolították ezen tette következményeként az Egyetem Lábszagnövelő Tanszékéről, míg Brown Bull és a hozzá hasonlatos hősök cselekedeteitől tíz éven át volt hangos a világsajtó.

Kora harmincas éveikben mutatkozott meg a harmadik hasonlóság. Mindketten befutottak.

Bika Barnát ekkor nevezték ki egy Állami Kísérleti Tangazdaság élére. Brown Bull ekkor élte fénykorát a Reszkessetek Retkesek FC-ben. Bika Barnának Vörös Zászló érdemrendet adtak az egyik újításáért, míg Brown Bull képes volt évi tíz millió dollárt is megkeresni azzal, amit szeretett csinálni. Bika Barnánk ekkortól fordult el az aktív focizástól. Félrehúzódott. Félrehúzódott kedvenc televíziója elé. Leggyakrabban focimeccseket nézegetett, söröket kortyolgatott, míg Brown Bull ereje teljében, jó pénzekért kergette a bőrt, de nagy vidáman ám!

Ebbe a már-már kispolgári idillbe, atombombaként csapott be a rendszerváltás. Érdekes, hogy Brown Bull erről is csupán a Times egy nyulfaroknyi híréből értesült.

Bika Barnánkat már jobban megrázta. Boldog lehetett, hogy érdemei elismerése mellett, nagy-nagy orvosi protekcióval, sok-sok véráldozat árán, idő előtt nyugállományba vonulhatott.

Brown Bullról ekkor kezdett el olyan értelembe cikkezni a világ szaksajtója, hogy Brown Bull a másodvirágzását éli. Ehhez mérten focizott és keresett évi húsz millió dollárt.

Éppen az egyik foci VB. pillanatait éltük. Ki a gyepen, ki a munkahelyén, ki a sörözőbe, ki otthon a TV előtt. A mi drága jó Bika Barnánk is kedvenc karosszékébe roskadva szurkolt, amikor az egyik nemzeti tizenegy között végre észrevette Brown Bullt. Nosza azonnal üvöltözni kezdett a kis asszonykájának: „Annnyuk! Gyere mán! Te! Ott, az, a tizenhármas mezben! Az a Brown Bull, vagy ki a rossebb! Hát nem szakasztottan úgy néz ki, mint jómagam húsz évvel ezelőtt?”

„Szakasztott olyan, mint Te voltál Apusom! Csak ne idegesítsd magad! Vedd be szépen a nyugtatóidat. Aludjál inkább! Olyan szépen süt a nap. Majd én kikapcsolom a tévét. „

Így is történt minden. A mi Bika Barnánk a televízió kikapcsolását követően örök álomra szenderült. Ez pontosan akkor történt, amikor a mi Brown Bullunk a képernyőn nekifutott a tizenegyesnek. Kihagyta. Életében először hagyta ki. Maga sem értette, hogy miért. Sok-sok léleklátó utólagos véleménye szerint: - Így adózott a világhírű Brown Bull az ő lélektársa, Bika Barna emlékezetének, anélkül, hogy bármelyikük is felébredt volna.

Kedves futball rajongó férfitársaim! Ti is jól teszitek, ha egy kihagyott tizenegyeskor bátorkodtok reágondolni a mi drága jó Bika Barnánkra.

 

kihagyott-11.jpg