Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szőke nő az úton (buddhista tanmesék)VIII.

  

A szegény ember és Mi Urunk, Jézus Krisztus!

  

E

ccer vót, hun nem vót, a mán biztos, hogy valahun csak vót, ha mán eccer beszilhetek rúla. No, szóval eccer vót egy szegíny ember. Hát ez a szegíny ember olyan, de olyan szegíny vót, hogy még egy akciós Suzukira sem futotta néki! De még hogy akciósra nem (!), de biz egy használt Suzuki euró alapú lízingelésére se!

Olyan, de olyan szegíny vót, hogy mindhiába istápóta vóna ütet a konzervatív-keresztény-nép-nemzeti jó édes kormánya! Még az se segített, hogy a tízmillijós bérházi lakását eladva, fijú gyermekire a szocijápolitikai támogatást megigényelve, bátorkodott vóna húszévre eladósítani magát. Szóval olyan szegíny vót, hogy még az adófizetők pénzibül támogatott lakáskölcsönt se bátorkodott felvenni.

No ez az ember ha szegínnek szegíny is vót, de vaknak nem vót vak! Látta ám, hogy körötte a semmibül nőnek ki a családi házak. Mit házak? Paloták! Négy szoba meg valami nappali! Szinte ingyért! Potom huszonöt millijóért. Ha semmi másért, csupán ön-ön látásának okáért, mi mást tehetett vóna? (…) Elfogta a vágyakozás.

Ahogy egyik este, lefekvés előtt ílyentén vágyakozásba kezdett, megszólalt magában: - „Óh én Istenem, adj nékem másik lakást!” Tán még egy kakaskukorékolásba sem tellett, hogy hűvös szellő járta át egész testét, majd a szoba egyik sarkában, ahun a gyerekek már megkezdték bontani a koszos tapétát, eccer csak megjelent valami fényesség. Tán olyan ződes, vagy tán olyan aranyos színű lehetett.

Megszólalt ekkor ez a ződesség, de nem ám fennhangon, mert antúl felébredt vóna a szegény ember hortyogó felesége! Megszólalt ez a ződesség leginkább a szegín ember mellyének közepiben, legalábbis ű így érezte. Aztat mondotta ez a fényesség, hogy: -

„Térj meg fiam, mert minden légvételeddel közelebb kerül hozzád az én királyságom! Tisztítsd meg a te tested, lelked, hogy a maga fényességében ragyoghasson rám azon a szent napon. Imádkozzál az Úrhoz és onnan fogod megtudni, hogy képes voltál lelked legmélyéről, megtisztult szívvel imádkozni, hogy azonnal teljesíteni fogom az imádságba foglalt kívánságaidat.”

Tanakodni kezdett azon nyomban a szegín ember, hogy mit is kévánjon. Felkőtötte a nyoszolyán forgolódó asszonkáját, no de az annyi mindent sorolt fel, hogy a felibe is belefáradhatott vóna még maga az Atya Úr Isten is. Másnap elment a falu papjához, de az se tudott tanácsot adni, hogy mit is kévánhatott vóna.

Harmadnap beült az enyhe szóval is fuszikosnak illethető Renault ötösébe és befurikázott a nagy világvárosba, egy buddhista szerzeteshez. De a meg aztat mondta: - „Fijam az álmod egy nagy illúzió, egy nagy maya, hiszen mi más lehetne ott, ahol minden maya.”

Negyednapra a látóember telefonszámát kereste ki a nagy könyvbűl, de ott annyi látó ember száma szerepelt, hogy kénytelen vót találumra kiválasztani egyet. Amikor sikerrel járt, elment a kiválasztotthoz. Ha másként nem is, legalább a szegény ember által kiválasztott, aztat mondotta, hogy addig ne is próbáljék meg kévánni semmit se, amíg nem tanálkozik egy Mesterrel, aki ütet tanítvánnyá nem fogadná. Csak a mester által lehet megtanulni lélekbül kérni, lélekbül imádkozni.

No, e mán nem vót egyszerű! Itt mán a telefonkönyv sem segíthetett! Sok – sok idő eltelt mán, vándorolt mindenfele, otthagyva családját, asszonyát, három szoba összkomfortos panellakását. Mán nagyon megöregedett. Mán alig bírt elvánszorogni valamék ingyenkonyháig, amikor teljes reménytelenségében, hitehagyottan leült az út szélére és fohászkodni kezdett.

„Szerelmetes Istenem! Mondd! Hol találhatom az én Mesterem, aki megtanítana engem lélekbűl imádkozni, hogy a Te egyszülött fijad teljesíthesse végre három kévánságomat”

„Szólítottál kedves gazdám? Itt vagyok! Parancsolatodra! De ahhoz, hogy megláthass magad is, először meg kell repedjen a Te szíved, mert én a Te szívedből beszélek hozzád!"

Megörült erre a szegíny ember! Örömiben e szavakat mondotta: -

„Teremtő Atyám! Add, hogy megszakadjék az én szívem, hogy elibém állhassék az én Mesterem, hogy megtaníthasson engemet lélekbül imádkozni, hogy a Te egyszülötted teljesíthesse az én három kévánságomat!”

Ahogy eztet gondolta magában a szegíny ember, úgy is lett. Másnap vették észre a járókelők, mert akkor mán szaga vót.

 (xxx)

Bizon mondom néktek! Édes gyermekim! Minden úgy van, ahogy az a nagy könyvekbe’ összegyűjtetett! Megtanálja a Mester az ű tanítványát, akkor és ott, ahol a Mester akarja!

 

No akkor! Jó éccakát kévánok!

 

hobo.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

hobo1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

hobo2.jpg