Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szőke nő az úton (buddhista tanmesék)VII.

 Mese a szőke nőről és a Tao-ról

 

E

gyszer régen, réges – régen. Élt egyszer egy szőke nő. Hát ez a szőke nő olyan, de olyan szőke volt, hogy szőkeségében párját ritkította.

(Sajnos csupán a szó átvitt értelmében. Mindezen sajnálkozásunkra a Magyar Statisztikai Évkönyv 148. jelentésében találhatunk magyarázatot, miszerint: - a rendszerváltó évektől számíthatóan, kies hazánkban a szőke nők aránya a teljes foglalkoztatottak körében elérte a 73 %-ot.)

Hát ahogyan élt, éldegélt a mi gyönyörűségekkel telített szőke hölgyünk, gondolt egy hatalmas nagyot. „ Én mostan mán abba a korba fordultam, amikor énnékem feltétlen tanálkoznom kell a Tao-val!” Nem is lett vóna ebbül baj, ha nem vette vóna olyan halálos komolyra ön – ön elhatározását. De hát ez úgy vette!

Elment a véreskezű, büdöslábú szüzek tanfolyamára. Hát itten olyan, de olyan csudát tanult, hogy hűha meg nahát! A tanfolyam elvégzését követően napjában kétszer bizonyult képesnek arra, hogy egy zsíró új szűzhártyát növesszen ön – ön testébe. Sőt! Egyesek kérésére még másokéba is. Csak a Tao-t nem tanálta, nem tanálhatta.

Búslakodásra azonban nem maradt sok ideje, mert tanálkozott a következő zseni- és fenoménképző tanfolyammal. Sajnos, ahogy azt már előre sejthettük a Tao-t ott sem lelhette meg.

Szőke hölgyünk számtalan ilyen és ehhez hasonlatos tanálkozásainak eredményeként fordulhatott elő, hogy ominózus hölgyünk éjszakánként parázságyacskájában alhatott, napközben megdönthette a szőke nők körében rendezett vízenjárás világcsúcsát, ebédidőben félre vonulhatott a Nap mögé és jól belakmározhatott a pránábul, uzsonnára pedig elfogyaszthatott a kegyeiért sort álló szőke férfiak sorábul egy, esetleg két díszpéldányt. Csak az oly sokat keresett Tao-t nem tanálta, hogy a Tao Te King –rül mán ne is beszéljünk!

Hát ahogy ílyentén élt, éldegélt a mi szöszink. Ahogy a mán lenni szokott, egy kora délutáni presszózás kapcsán tanálkozott az ü végzetivel. A szőke nő végzete feketének, szélesvállunak és meglehetősen bambának bizonyult. Csak ült, üldögélt, mint ama mesebeli Hófehérke Kuka nevezetű, titkos és titokzatos hódolója.

Mit vót mit tenni? Szőke hölgyünk kénytelen volt megfogni koktélos poharát és odatelepedni a szélesvállú, de attól is bambábbnak imponáló végzetéhez Ekként szólította meg: - „Mester! Mesterem! Minimum ezer éve és huszonhárom élete, hogy téged kereslek! Mi lenne, ha mi ketten, keresztül – kasul járnánk végre a Tantra útját és addig – addig bandukolnánk azon, míg eggyé nem vállanánk!”

Szélesvállú, fekete és bamba végzetünknek sem vót mit tenni! Aztat mán csak el kellett fogadni, hogy ű egy Tantra Király. Így hát, ahogy az lenni szokott, a következő kakaskukoríkolás mán egy panzió szobácskájában tanált rá a mi gyönyörűséges és gyönyörűségétől semmi esetre sem kevésbbé végzetes párocskánkra.

A Tantrikus szimfónia első tételének elmuzsikálását követően gyönyörű szőke hölgyünk, a széles vállú, fekete és bamba és hirtelen támadt tantra királyunk mellkasán nyugtatgatta az ő csodaszép szőke fejecskéjét. Ekkor mán a széles vállú, fekete és bamba tantra király is kezdte aztat hinni, hogy  ü egy valóságos Mester, egy valóságos Tantra Király.

A tantrikus szimfónia második tételét követően már mindketten egyként érezték által a szívükben és testük számos egyéb pontjában, hogy üket a végzet boronálta ennyire össze. A kis szöszi, paplan alatti matatásait mintegy kiegészítendő, egyre gyakrabban fakadt ki magából, a csecsemő-gondozónők gagyogásából merítve ihletét: - „Mester! Mesterem! Te! Te! Te!”

Gagyorászását követően mit vót mit tenni? Kettes (kevésbé delejezettek számára: szex)csakrájának összes és semmi esetre se kevés tüzét, immáron harmadjára is az ü széles vállú, fekete és bamba tantra hercegére zúdította.

Igenám! De a széles vállú, fekete és bamba Tantra Herceg attul a hatalmas tűztül, ami ütet akkor és ottan érte, azon nyomban tudatára ébredt, hogy ű valóban nem egy honmi marketing menedzser, de sokkal inkább egy valóságos Mester. Tudatára ébredt és azonnal bazi nagy ződ békává változott.

No, csak ennyi hiányzott a mi szőke hölgyünknek! Azon minutumban megvilágosodott. Megvilágosodott és úgy maradt.

Úgy maradt ott, a lepedőjén brekegő bazi nagy ződ békájával, példát szolgáltatva arra, hogy a Taót keresgélő ember képes leginkább és legkönnyebben elmenni a Tao mellett. Továbbá arra, hogy a mesterek is jobban teszik, ha nem kizárólag szőke hölgyektől próbálkoznak felismerni ön – ön mesteri mivoltukat.

 

(xxx)

 

Éppen ezért mondom néktek: -

„Drága Mester Jelöltek! Egyetlen, Mesterségre Fejeteket Adó Férfitársaim! Mielőtt még mesterségre adnátok nagy és buta fejeteket, gondoljatok a szőke hölgyre és a lepedőjén kuruttyoló bazi nagy ződ békára!”

 

Cocktail time

 

 

 

 

 

 

 

 

Show time