Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szőke nő az úton (buddhista tanmesék)VI.

 Mese a szőke nőről és az ő fehér lováról

 

T

örtént egyszer, réges régen, még a XXI. szd. hajnalán, hogy egy gyönyörű szőke nő ült a Körút egyik kávézójának teraszán. Azon törte, gyötörte az ő kis szőke fejecskéjét, hogy miért nem sikerül őnékije karriert csinálnia itten, Demszkylakán, ahol egyébiránt másoknak sikeredni szokott. Nem tartott tovább ez a gyötrődés egy fertály órától, mert a mi szőke hölgyünk elhatározta, hogy cselekedni fog, elindul szerencsét próbálni.

Így is tett. Utolsó pénzecskéjén vett egy vonatjegyet a Hortobágyig. Rövid zötykölődés után megérkezett. Minekutánna észre vette, hogy e mán a világvége, abban a minutumban neki is indult megtekinteni. Hát, ahogy így ment, mendegélt, sétált, sétálgatott, találkozott egy gyönyörű szép fehér lóval. Miután sok mesét olvasott a mi szőke hölgyünk, ekként beszélgetett magában. „Ez a gyönyörű szép fehér ló itten, a mán biztos, hogy egy elvarázsolt fehér herceg! Ha magáévá tészen, akkor biztosan átváltozik és elhozza nékem a rég óhajtott karriert!”

Ekként is történt minden.

A fehér ló magáévá tette a szép szőke hölgyet, csak az istennek sem volt képes visszaváltozni fehér herceggé. Látta ám a jelenetet, a fehér ló átváltozási kísérletét egy parasztember. A fődjén kapálgatott éppen, amikor az ominózus jelenet hatására azonnal öntudatára ébredt. Belátta, hogy üvele sem lehet másként, mint a mesebeli legkisebb fijúval, bé kell hogy álljék producernek.

Így is történt. Mindhárman világhírüek és dúsgazdagok lettek. A szőke nő, a hortobágyi fehér ló és a fődje szélin kapálgató paraszt. Boldogan éltek, míg el nem közelített életükben is a nagy kaszás pillanata. A szőke hölgy már várta ezt a pillanatot. Nyolcvankilenc éves koráig elég ideje mutatkozott arra, hogy felkészüljön eme találkozásra. Ahogy az illik, rendben bemutatta a nagy fekete kaszásnak élete eseményeit. Persze a nagy fehér ló történetét szemérmesen elhallgatta.

Eme kis hazugságától függetlenül, mégsem csudálkozott azon, hogy a pokolba került. Csodálkozását kizárólag egy dolog volt képes kiváltani. Mégpedig.: -

A nagy vörös szarvval rendelkező ördögfiókák között sétálgatott. Abszolult otthonosan. Az Istennek sem akaródzott zavarba jönni a nagy vörös szarvak láttán! Ekkor azonban jött ám vele szemben egy gyönyörűszép, szőke, úri dáma, akit a fél Demszkylaka egy eleven, két lábon járó szentként tisztelt és szeretett még akkor, amikor tisztelhette és szerethette. No ettül meglepődött egy kissé. Imígyen kezdett el morfondérozni magában: -

„Mit kereshet ez itt? Amikor akkora, de akkora szent vót egész életiben, hogy a mán életiben megfaragott szobrára támaszkodva forgathattam a „Jól tekerjétek meg Lolácska kurbliját” című filmemet.”

De ez is semminek bizonyult ahho’ képest, ami következett!

Eldörrentette magát a legnagyobb ördög! Az ördögök vezére! A főfő ördög: - Lucifer. Ekként szólt a szent előéletűként kezelt hölgyhöz: -

„Kiskegyednek véget ért a séta ideje! Szíveskedjen visszamászni abba az üstbe, ahonnan méltóztatott kikecmeregni!”

Amikor Lucifer észrevette a mi, hányattatott erkölcsi előélettel rendelkező szép szőke hölgyünket. Amikor észre vette a fehér lóval megáldott, vagy megvert előéletű hölgyet, akkor környezete és a fehér lóval megvert előéletű hölgyünk legnagyobb meglepetésére imígyen szólott: -

„Aztat mondta a főnök, hogy kiskegyed tüstént kapja kezébe azt a böhöm nagy fakanalat és ízibe szalaggyék kavargatni az üstömben süvő – fővő delikvenseimet!”

 

feher-lo.jpg