Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szőke nő az úton (buddhista tanmesék)V.

  

Szőke nő és a bazi nagy ződ béka

 

T

örtént egyszer, hogy a szőke nő belevette abba a szép szőke fejecskéjébe, hogy ű most mán neki megy a világnak, elindul szerencsét próbálni. Úgy is tett.

Először körbejárta a Fődet a hosszúsági körök, majd a magassági körök mentén. (Bizony kérem! Alapos vót a mi szőke nőcink! (…) Legalább is bizonyos dógokban, míg másokban már kevésbé.)

Mán a történetíró sem emlékezhet, hogy melyik délkörnél, melyik iránybul, merrefele haladhatott a mi kis szőkeségünk, csak a biztos, hogy éppen egy sivatagban járt. Mán harmadnapja nem evett. („se sokat, se keveset”). Mán – mán aztat hitte, hogy biz menten szomjan hal, amikor szembe jött vele egy gyönyörű, félig beomlott sivatagi kút.

A kút félig bedült ódalának egyik kövén békésen napozgatott egy bazi nagy ződ béka. Félszemivel reásandított a kút mélyére pillantó szőke hölgyünkre. Látta ám, hogy a kis szöszi hosszas káromkodásba kezdett, amikor tudatára ébredt, hogy ű most bizon ezen kút mellett fog szomjúhozni, majd szomjan halni, tudniillik nem vót vedér a kútho’.

Amikor a nagy bazi ződ béka elunta a kis szöszi kocsisokat meghazudtoló káromkodását, ekként szólalt meg: -

„Kisanyám! Én egy elvarázsolt kis herceg vagyok és ha most jól lesmárolsz átváltozok és még vizet is fakasztok neked!

A szőke nő elcsudálkozott egy pillanatra, de aztán eszébe jutott, hogy tényleg, ilyen a mese! Sőt(!) eszébe ötlött, hogy ez egy ilyen mese! Meg aztán tudatára ébredt, hogy nem csupán a szomjúság gyötri full extra testét, mer’ bizon a pohár vízen túlmenőleg is szomjúhozik az ü full extra teste. Mi mást tehetett vóna? Reá vetette magát a bazi nagy ződ békára.

Igenám! De ettül a reávetődéstűl a ződ béka is úgy beindult, hogy teljesen megfeledkezett arrul, hogy ű egy elvarázsolt kis herceg.

A mi békánk, kivetkőzve magából, teljesen megbékásodott, majd neki kezdett jól megbékázni a szőke hölgyet. Amikor békázásával végzett, ami sajnos sokkal hamarabb következett be, mint ahogy azt a szőke nő legszebb, kiaszott, sivatagi álmaiban remélhette volna, mert jól ismert, hogy a nagy bazi ződ békák igen gyorsan, ám gyorsaságuktól is felületesebben békázzák el magukat.

No szóval, elbékázását követően, a mi bazi nagy ződ békánk gondolt egy irgalmatlant magában, és fejjel előrefele bévetette magát a kútba.

Máig ott kuruttyol, miközben azon tanakodik, hogy ő biz’ mégse egy bazi nagy ződ béka, hanem egy valóságos kis herceg, miközben angyalarcú, világot járt, szőke hölgyünk csontjait is hófehérré aszalta már napjainkra a sivatagi szél és a sivatagi Nap.

 

Hát kérem!?

E mán csak így szokott lenni a bazi nagy ződ békákkal. Az elvarázsolt bazi nagy ződ békák, szőke nőkkel történt szerelmi légyottuk után is, csak bazi nagy ződ békák maradnak.

 

zold-beka.jpg