Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szőke nő az úton (buddhista tanmesék)I.

 Szőke nő az úton

 (buddhista tanmesék, felnőtt gyerekeknek)
2002

 

 

 

Ajánlás a nyájas olvasóhoz 

( Ram Tzu barátom szavaival élve )

  

                                      "Ram Tzu azt hallja egyfolytában:

                                     

                                      Egy mély, kinyilatkoztató, megindító

                                      Spirituális élményben volt részed.

                                      Horogra akadtál.

                                      Többet akarsz.

                                      Kereső lettél.

 

                                      Nincs narkós,

                                      Ki nálad jobban rákapott,

                                      Ki nálad kiábrándultabb,

                                      Ki nálad nyomorultabb.

 

                                      Valaha talán

                                      Megelégedtél volna

                                      Egy új autóval

                                      Vagy egy szerető társsal.

 

                                      Most már nem éred be

                                      kevesebbel

                                      Az Istennel való egyesülésnél.

 

                                      Ram Tzu tudja:

 

                                      Rábasztál."

 

 

 

Előszó helyett

 

K

edves Gyerekek! Kicsik, kisebbek és legnagyobbak. Rendhagyó mesélésbe kezdek most néktek! Egyszer sem volt, sehol sem volt, de egyszer mégis csak itt élhetett közöttetek egy negyvenkétéves kisfiú, aki nagyon szerette a sokak által utált, már - már közutálatra érdemesült Fábri Sanyi bácsit.

Hát ez a negyvekétéves kisfiú addig - addig szerette a Fábri Sanyi bácsit, és a Fábri Sanyi bácsi szőke nőkről szóló vicceit, míg észre sem vette és egy szempillantás alatt maga is szőke nővé változott.

Ettől a pillanattól kezdve már maga sem tudta, hogy ki a csoda, vagy mi a csoda is ő, enmagába’, egyedül a nagyvilágba’. Addig - addig élt, éldegélt ezzel az eltévedettség érzetével szívében, míg egyszer csak átsuhant picinyke agyán valamiféle gondolat. (Igen ritka pillanatok közé tartozott a negyvenkétéves kisfiú életében! Annyira ritka pillanatnak bizonyult, hogy hosszú időre képes volt magához is láncolni.)

Mi volt ez a sejtés, mi lehetett ez a magvas, vagy magvatlan gondolat?

„Uramatyám! Csak nem fordulhat elő, hogy mi valamennyien szőke nők lennénk? A szőke nők és mi közöttünk csupán annyi lenne a különbség, hogy a szőke nők szőkébbek a mi szőkeségünktől? Vagy netán a mi szőkeségünk maradhat el néhány árnyalattal a szőke nők szőkeségéhez képest?”

A kérdés oly mértékben bizonyult költőinek, már – már akadémikusnak, hogy ebből születhetett meg az a mesekönyv, amit ez a negyvekétéves kisfiú igyekszik most elétek tárni.

Jó olvasást és további békés álmokat, kedves felnőtt gyerekek!

 

 

img004.jpg