Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szőke nő az úton (buddhista tanmesék) XIV.

 Igaz mese a boldog házasságról

   

 

E

gyszer volt, hol nem volt. Élt egyszer a Föld nevezetű Planétán egy házaspár, egész pontosan a végtelen Univerzum egyetlen egy, hivatalosan bejegyzett, akként elismert legeslegboldogabb házaspára. No ez a házaspár olyan, de olyan boldog vót, hogy az csak húha, meg nahát!

A hölgy szőke volt, testben, lélekben, szellemben mérhetetlen bőséggel megáldott. Az ö uracskája úgyszintén. A szőke hölgyekről szóló mesebeli fekete herceggel ellentétben, az ő uracskája szintén szőke, testben, lélekben, szellemben mérhetetlen bőséggel megáldott volt. Nem is lehet véletlen, hogy elnyerhették a Meseország királya és királynője megtisztelő címet a parafenomének legelső Világtalálkozóján.

Békében éltek, éldegéltek a három szoba összkomfortos, posztcucualista kastélyocskájukban és legalább ekkora békességgel gyártották le mindazon, számukat tekintve 6 darab lélektársunkat, akikről azt vélték, hogy legyártásukkal megadják a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené.

Mérhetetlen szeretetben, örök mosollyal arcukon dolgoztak. Tették, amit kell. Talán a kettejük között megmutatkozó embertelen nagy összhangnak köszönhették, hogy a Krisztusi korba fordulván, mindkettőjükben egyszerre fogalmazódott meg a gondolat, miszerint ők jelentősen beszennyeződtek már az élet által, ideje lenne, hogy megtisztuljanak. Ekként is cselekedtek.

Elmentek hát kézenfogva a Szennyes Lelkek Patyolata által szervezett tanfolyamra, ahol egy szemvillanás alatt megtisztultak. Az igaz, hogy a szemüket még csípte egy kicsit a lélektisztogatáshoz használt mosópor. Egy kicsikét még nehezen vettek lélegzetet a magas fordulatszámú és bő vízzel öblítő Lélekmosógépben történő hosszas elmerülés következményeként. Még egy kicsikét megszédült, kába fejjel tántorogtak a Földön a Lélekcentrifuga és Lélekszárítógép utóhatásának következményeként, de mindketten egy lélekként érezték, hogy a nagy lélekcsuszpitolásnak köszönhetően még boldogabbak, mint annak előtte.

Kéz a kézben, Hollywoodi világsztárokat meghazudtoló széles mosollyal ajkukon léptek ki az utcára, bele a járdán fellelhető kutyaszar kellős közepébe. A férfi ajkát már-már elhagyta volna egy embertelen nagy és cikormányos káromkodás, amikor eszébe ötlött, hogy ő most már ilyet nem tehet, hiszen megtisztult, jó pénzért épp, hogy csak most hagyta el a Szennyes Lelkek Patyolatát. Szinte biztos, hogy ez az elfojtott káromkodás kényszerítette arra a megtisztult lelkű férjet, hogy ekként szóljon az ő feleségecskéjéhez: - "Misamókusőzgidácskanyulacskám! Éppen hogy csak kiléptünk a mosógépből és már is két lábbal tapossuk az utcán heverésző kutyaszart, amitől egy paraszt hajszál választott el, hogy ki ne boruljak az én habcsók tiszta lelkecskémben! Fogadjuk meg egymásnak, hogy ettől a perctől kezdve mindent, de mindent megbeszélünk egymással!"

Ekként is cselekedtek. Majd a fogadalom elzengését követően egyszerre kezdték megtisztogatni kutyagumitól szennyezett cipőcskéiket.

Ettől a szent fogadalomtól számíthatóan ők valóban mindent, de mindent megbeszéltek egymással, de úgy, de úgy…….ahogy az egy valódi szőke nőhöz és valódi szőke férjecskéjéhez illik.

Amikor a gyerekek lefeküdtek kis vackukra, akkor a mi boldog házaspárunk összeakaszkodott, egymásba gabalyodott az ő kis francia ágyacskájában és megbeszélte a nap eseményeit.

A gyönyörű szőke nő arról panaszkodott, hogy az a ronda szőrös kezű és szőrös szívű főnöke már majdhogynem megfogta az ő jobb farpofácskáját. Ekkor a gyönyörű szőke herceg közbevágott. "Ne tovább Matild! Már majdnem olyant mondtál, hogy ismét mehetnénk a Szennyes Lelkek Patyolatába! Hanem mondok én neked valamit! Ezt még akkor halottam abban a nagy üres fejemben, amikor ottan pörögtünk a mosógépben. Azt mondom én teneked, hogy máskor, ha ilyesmi fordulna elő, tartsd oda a másik feledet! Csak a tanítást el ne feledd! Tudod?! (…) Ha megfogják a jobb hátsódat tartsd oda a ballt is!" Azzal boldog álomra szenderültek.

Amikor szép szőke hercegünk kezdett volna el panaszkodni az ő főnöknőjére, akkor az ő karjai közt pillegő kis feleségecskéje ekként kezdett el duruzsolni: -

"Te mazsolaszőlősbőbőszbikám! Te! Hát nem veszed észre, hogy ez is csak egy próbatétel! Amikor a Szennyes Lelkek Patyolatának centrifugájában pörögtem megszólalt az én kis buta, szőke fejecskémben egy hang, amék aztat mondta, hogy nem sokára eljövénd az az idő, amikor a Te szőke hercegedet a kígyóbűvölők tekintetével fogja pásztázni az ő főnökasszonya. Ekkor nagyon észnél kell lenned! Nehogy azt mond a te szőke hercegedre, hogy Te csapodár állat! Mondjad inkább aztat, hogy szórd szét kincseidet, a kincs legyél magad!" Azzal boldog álomra szenderültek.

Ekkora eget rengető boldogságnak híre kell, hogy menjen! Az Univerzum B 52-es törvénye értelmében az ilyen dolgok eltitkolhatatlanok! Így is lett. Történt egyszer, hogy a regionális, kerületi "Büdösborz Televízió" sztár riportere elsétált a világ legboldogabb házáspárjának három szoba összkomfortos panellkastélya előtt és felpillantván a nyáresti csillagos égboltra, észre vette, hogy az egész kilencedik emelet világít, ragyog, a csillagos eget elhomályosító mértékben tündököl. Mi mást tehetett volna egy oknyomozó sztár riporter?! Kiderítette, hogy mitől ragyog a tízemeletes panelkastély.

Ennek köszönhető, hogy egy villanásnyi idő alatt világhírességgé változtak, a kerületi "Büdösborz TV" mélyinterjút felvonultató műsorának következményeként. De ez még nem volt elég! Ekkor nevezte be a házaspárunkat a TV vezetősége a parafenomének első Világtalálkozójára, ahol a már korábban is említett "Meseország királya és királynője" titulust nyerték el.

Már majdnem összeomlottak a hatalmas világsiker súlya alatt, amikor egymás karjai közt pillegve egyként jutott eszükbe az üdvözítő gondolat: - "Mi lenne, ha mi ketten, elkezdenénk tanítgatni, gyógyítgatni. Talán csinálhatnánk végre mi is egy új "Szennyes Lelkek Patyolatát?! Talán, ha elkezdenénk mérhetetlen boldogságunkat másokkal megosztani, mi is vehetnénk végre egy rendes kastélyt és Honnecker elvtárs Mercédeszét is lecserélhetnénk egy valódi, Stuttgartira."

Másnap akként is cselekedtek. Bebacókáltak a cégbíróságra és bejegyeztették vállalkozásukat: - "Ken' guru és tsa. - lélekemelgető betéti társaság." Törvényfélő, törvénytisztelő emberként második útjuk az APEH-hez vezetett, hisz az Univerzum B 3. parancsolatja szerint, csak a tiszta úton áramoltatott pénz vonzza magára az Univerzum áldását!

Ezután a nyomdában elkészíttették az első száz szórólapjukat. A reklámozott szolgáltatások közé az alábbiakat vették fel: - csakracsiszolás, csakrafényesítés, csakrabepörgetés, külön kérésre a csakrák szelidídése. Dicsfénygerjesztés. Dicsfényegyengetés. Dicsfény polírozás.

Házasságtanácsadás. Párterápia. Önkéntes lebutítás. Erőszakos át- és megvilágosítás.

Utolsó pénzecskéjükön széthordatták a belvárosban a szórólapokat. Hazamenve átrendezték három szoba összkomfortos panelkastélyukat.  A három gyerek szobájából kialakították rendelőjüket, majd letérdeltek házi oltárukhoz és imába burkolták magukat.

Nem tartott tovább az imádságuk három fertály órától, amikor kipillantva a kilencedik emeletről látták ám, hogy tömött sorokban özönlik a nép és mindenféle televíziós stábok. Úgy megörültek, hogy ettől még boldogabbak lettek és párás szemmel csak annyit mondtak egymásnak: - "Látod! Látod! Áldás van a mi boldogságunkon." A boldogság gyöngyöző könycseppjeit szemük sarkából kitörölvén, üstölvést megkezdték  szakrendelésüket.

Tán egy hétig, ha kellett, ilyen megfeszített tempóban dolgozniuk ahhoz, hogy meglegyen a valódi kacsalábon forgó palotácskájuk és a hőn óhajtott Stuttgart-i autócskájuk. Két hét sem telt el, amikor sort állottak ajtójuk előtt nem csak a betegek, hanem a bedolgozást vállaló önjelölt tanítók és gyógyítók. Kiválogatták a legtehetségesebb parásokat és onnantól kezdve visszavonultak. Csupán csendestársak maradtak a boldogsággyárban.

Táltosok, sámánok, varázslók, hutu és tuszi főpapok, krisnatudatú zen buddhista keresztények keresték meg a vállalkozásban betevő falatkáikat és a világ legboldogabb házaspárjának vagyonkáját. Pörgött az üzlet, ezerrel! Építettek egy gyönyörű szanatóriumot. Létrehozták a Boldogság Szanatóriumát. Persze, ahogy az ilyenkor lenni szokott, igazolandó a gazdasági szervezetek növekedésére vonatkozó közgazdaságtudományi törvényeket, megjelentek a gyors fejlődéssel járó problémák. Ekkora szervezeti forma mellett is képtelennek bizonyultak kielégíteni a piac igényeit.

Ezért abbéli félelmükben, hogy a piaci résbe beteheti a lábát a konkurencia, újabb munkaerő toborzást rendeztek és ezzel egyidejűleg megalakították a HR osztályukat.

Ettől a perctől kezdve a világ leghíresebb és lehírhedtebb fejvadásza választotta ki a Boldogság Szanatóriumának munkatársait. Talán itt húzódhatott meg a tragédia gyökere?! Nem tudom, nem tudhatom.

 

Csak az ismert, hogy egyszer csak a semmiből került elő egy rongyokba öltözött ember. Amikor a HR igazgató faggatni kezdte a képességeiről, akkor ez az ember semmit sem felelt, csak hümmögött a bajsza alatt. Hogy ez a hümmögés altatta volna el a HR igazgató éberségét, vagy a kebele kellős közepében megfogalmazandó érzés, miszerint: - "ennek a rongyos öregembernek a hitelességi együtthatója a csillagos egeket verdesi!?" Máma mán mindegy. Mert az történt, hogy felvette az öregembert.

A bajok akkor kezdődtek, amikor kiderült, hogy az öregember képtelen kezelni a magnetorezonancioturbulenciás lélekemelgető gépet! Sőt! Még a XIV Lajos stílusában, a legeselegújabb Feng Shui felismerések megvalósításával berendezett rendelőbe se volt hajlandó beülni! Csak fogta magát és kiült a kertbe, egy vén diófa alá. Ott ült, üldögélt. Nem is csoda, hogy a kutya se tette be a lábát a kisöreg vén diófás rendelőjébe!

Még ebből se lett volna baj, ha a HR igazgató nem szerzett volna tudomást a dologról. Hivatta is azon nyomban az öreget. A kisöreg nem ment. No erre fel úgy bedurrant a "Boldogság Szanatórium" HR igazgatója, hogy másnapra a tulajdonosok, a világmindenség legboldogabb házaspárja színe elé parancsolta az öreget. A kisöreg csak nem ment.

Ekkor mán kezdett a világ legboldogabb házaspára is kizökkenni abból a buddhista középpontból, amiben addig tartózkodott, amikor a férj rádöbbent arra, hogy ez mégse illik a buddhista középponthoz és kompromisszumot kötött.

Az éj leple alatt leosont a kisöreghez, hogy majd jól összeszidja. Hogy mi történt a világ legboldogabb férjecskéjével az éj sötétjében, a vén diófa rejtekén?

Ma mán nem lehet tudni, csak annyit, hogy reggelre eltűnt úgy a kisöreg, mint a világ legboldogabb férjecskéje.

 

A mindig és mindenről jól értesült vécésnéni azt rebesgette, hogy nincs itt semmiféle misztérium, csak annyi történt, hogy a kisöreg felhívta a világ legboldogabb férjecskéjének figyelmét arra az egy apró momentumra, hogy a világ legboldogabb felesége által turborcket-ként emlegetett, a férfiakat a menyországáig juttató készülék, az nem volt más, mint a kis felesége ajkacskája.

A felismerés súlya alatt sínylődő férjet a kisöreg magával vitte a sarki kocsmába, ahol nyolc - tíz szatmári büdöspálinka hatása alatt mindketten megvilágosodtak. 

eskuvo.jpg

A vécésnénitől is jobban értesült ruhatáros még azt is hozzátette, hogy a rongyokba öltözött kisöreg, az nem volt más, mint a férj álruhába öltözött barátja. Igen! Kedves mesehallgatóim! A férj állruhás barátja volt a kisöreg! A barát a három szoba összkomfortos panellkastély IX./ c lakrészéből!

 

Most valahogy mégis csak úgy jártam, mint az egyszeri ember, mert én mostan nem tudom befejezni ezt a mesémet. Nem hiszem el sem a vécés néni, sem a ruhatáros igazát. Most is azon morfondírozok magamban, hogy vajon a világ legeslegboldogabb férjét az ördög vitte vóna magával, vagy netán a szentlélek ragadta vóna el?