Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lélekharang

2021.01.28

Lélekharang


szamosszeg.jpg


(Emléktöredékek, emlékezetszilánkok Szamosszeg község zsidóságának életéről.)


Előszó helyett

pava-utca.jpgMostani kis „dolgozatom” előszava helyett elsődleges feladatomnak tekintem, hogy a közel tízévnyi adatgyűjtésem motivációiba avassam be olvasóimat.

Több publicisztikámban is említettem, hogy korán, kb. 7-8 éves korom tájékán szembesültem először a holocaust borzalmaival.
Ekkor mesélte el édesanyám, hogy neki is volt egy zsidó barátnője, akivel együtt járt polgáriba Mátészalkán. Nagyon szegények voltak, akár csak édesanyám másik (nem zsidó) barátnője, Puskás Juci néni.
(A majdani, Dr. Puskás Julianna történész-közgazdász, aki később az Egyesült Államokban kutathatta a nagy gazdasági világválság alatt emigrált magyarok (és zsidók) családtörténetét, történelmét.)


Juci néninek és a zsidó kislánynak sem volt „ünneplő cipője”, így mindkettejüknek, mindig édesanyám adta kölcsön a cipőjét, hogy az év végi vizsgákra ünnepélyes öltözékbe mehessenek el.
Határozottan emlékszek, hogy néhányszor még faggattam édesanyámat a zsidó barátnőjével kapcsolatban, de fájdalmát, sírását látva, egy idő elteltével már nem hoztam fel a témát.
Tudom, hogy mondta a zsidó kislány nevét is, sőt, megmutatta a családi fényképek között, de már mindkettőt elfelejtettem.
A Holocaust, hetvenedik évfordulójához közeledve – valószínűleg a megszaporodó visszaemlékezések hatására! – szinte magától ugrott be a tudatomba, hogy kiderítsem édesanyám egykori zsidó barátnőjének a nevét, és egy botlatókövet állítsak emlékének tiszteletére.


A másik motivációm anyai nagyapám csendőr múltja volt.
Ismert előttem, hogy imádott nagyapám az olaszországi frontot megjárva, honvéd őrmesterként térhetett haza az I. világháborúból szülőfalujába, Börvelybe.
A Trianoni békeszerződést követően, egyik pillanatról a másikra román állampolgárrá vált.
Egy-két évet követően, az első házasságából származó fiát (anyámék féltestvérét, Lajcsi bátyánkat) nyakába véve, a zöldhatáron át szökve tért vissza az „ó-hazába”.
Egy ideig Mátészalkán élt, majd – szinte biztos, hogy a hozomány reményében, a „hazában való megtapadás”, az újrakezdés reményében – elvette nagymamánkat, és szülőfalumba, Szamosszegre költözött.

Ekkor lépett be a csendőrség kötelékébe, ahol honvéd őrmesteri rendfokozatát elismerték. Szülőfalunkban volt a mai, körzeti megbízotti státusznak megfelelő beosztásban, illetve többször kísért tutajon, a Kárpátaljáról, a Felső-Tisza vidékéről Vásárosnaményba irányuló úsztatott fát.
(Nem mellesleg a vásárosnaményi zsidó fakereskedők kereskedelmi tulajdonának védelmében.)

Fix állami javadalmazásából folyamatosan vásárolta a család földjeit.
A Numerus Clausus kihirdetését követően minden állami alkalmazottnak, tisztségviselőnek, tisztviselőnek igazolni volt szükséges, hogy családjában, három generációra visszamenőleg mindenki tiszta, keresztényszármazású.
Nagyapa eleget tett ennek az előírásnak, de ezt követően szinte azonnal kilépett a csendőrség kötelékéből. Természetesen döntésében segítette, hogy addigra már kellő kis „birtokkal” rendelkezett, és a földművelés mellett, független, önálló vállalkozóként gyakorolhatta eredeti szakmáját.
(Hentes- és mészáros volt.)

Nagyapa, mindig egyfajta szégyenkező indulatossággal reagált a Numerus Claususra, ha az szóba került. „Lócázásaink” során mindig mondta:-„Kisfiam, mi nem azért vagyunk magyarok, mert ilyen, vagy olyan vér csörgedezik bennünk! Sem azért, mert ilyen, olyan, vagy amolyan keresztények lennénk! Az mindenki tud lenni! Azért vagyunk magyarok, mert itt vagyunk otthon a világban.”
Nagyapám mesélt néhányszor a faluban élő zsidóságról, csak homályos utalások szintjén a holocaustról. Visszatérő beszélgetési témánk (mese-, történetbeszélési témánk) volt az első-, és a második világháború, a kommunista rendszerváltás, az ötvenhatos események.

Nagyapa a falu zsidóságra vonatkozó visszaemlékezésében két dolgot hangsúlyozott.
Valóban igaz, hogy a község teljes lakossága sírva kísérte útjára a falu zsidóságát, amikor a mátészalkai gettóba terelték őket, de mindig hozzátette:- „Soha ne feledd kisfiam, hogy amint elhagytuk a falu határát, az emberek jelentős hányada pillanatok leforgása alatt „széthordta a zsidó vagyont”.
„Lócázásaink során” még meg tudta mutatni, hogy ki, melyik zsidó család szekerével, ekéjével, vetőgépével dolgozik az akkorra már megalakult termelőszövetkezetben.
Saját elmondása szerint, míg ki nem ürítették a mátészalkai gettót, addig több alkalommal is juttatott be a gettóba élelmet, egyrészt amelyet családunk nélkülözni tudott, másrészt pedig, amit a falubeliek összehordtak, összegyűjtöttek ebből a célból.
(Nagyapa, a heti piacozásai során, azokhoz kapcsolva, a gettó, fatelep felé eső részén, az iparvágány melletti deszkapalánknál dobálta be a zsákba kötött élelmet. Illetve. Saját elmondása szerint, még leveleket is. Nyilvánvaló, hogy csendőri múltjára tekintettel félrenéztek az egyébként szigorú őrök, de az sem kizárt, hogy ebben némi baksis is segített.)


Második motivációs tényező az volt a mostani dolgozatom megírásában, hogy cáfoljam, vagy bizonyítsam nagyapám állításait, leleplezzem esetleges konfabulációját, az események megszépítésére való esetleges törekvését.
 


pava-utca1.jpg

Harmadik motivációs tényezőm alapvetően életszemléletinek (de, ha úgy jobban tetszik:- történelemszemléletinek) tekinthető. Valahogy gyermekkoromtól sejtettem, hogy a történelem, (a történet(ek) elbeszélésének lehetősége) felfogható úgy is, mint családtörténetek összessége.
Felnőtt fejjel, Rudolf Steiner munkáiból kaphattam erre vonatkozóan további megerősítést, és inspirációt. Illetve! Magyarázatot arra vonatkozóan, hogy miért vagyok képes történelmi folyamatokat felismerni a családtörténetekben, hogy igazából milyen megismerési erő köt ahhoz, amit történelemismeretnek (és a történelemtudomány szeretetének) is nevezhetnénk, akár.

 

 


Végtelen leegyszerűsítéssel élve!
Ez a kérdezés bátorságának a kérdése, és az eleven emlékezet meg-, és fenntartásának kérdése, ami olyan elemi, őszinte kérdésekre épül, mint például:-  „Nagyapa! Mit csináltál 1914-ben, 1924-ben,1944-ben? Mikor építettétek fel a családi házunk?  Anya mi történt veled, (veletek, velünk) 1947-ben, 1956-ban?”
Anélkül, hogy direkt politizálásra, vagy politika-filozófiaikérdések, történelemszemléleti kérdések továbbgondolására adnám fejem, azt azért el kell mondanom, hogy hazánkban ezen az elemi szinten, a kérdezés bátorságának szintjén sérült meg, sérül meg naponta a teljes emlékezet-kultúránk.

A zsidóságra vonatkozó emléknyomok

Szülőfalum, Szamosszeg zsidóságának emlékét napjainkra már csak a zsidó temető tucatnyi (évről - évre porladó, romló állapotú) síremléke, és egy – két helyi, földrajzi megnevezés őrzi.
Példának okáért a népnyelven Klán-tag (Kán-tag) őrzi a Klein család földbirtokának, vagy a Stájer-tag (Stájjer-tag, Stájner-tag) őrzi a malomtulajdonos Steiner család földbirtokának a nevét.


Szamosszeg község eredete

Lőrincz Sándor – ny. honv. szds. – levéltári kutatáson alapuló monográfiájából (14) ismert, hogy már 1358-ban Zomuszeg néven , mint a Bebek-család birtokát említik a korabeli birtoklevelek. 
A szerző a húszas évek elején készült művében egy helyütt említi meg a község zsidóságának lélekszámát, amit 121 főben határoz meg, ami közel megegyezik a Gazda Anikó („Zsinagógák és zsidó községek Magyarországon” című könyvében dokumentált) 1910-es évre vonatkozó adattal, ami 128 zsidó személyt említ. (3)

A község a régi Szatmár, Bereg, és Szabolcs vármegyék határán, a Szamos, és a Kraszna folyók által határolt, gyakorlatilag az ősi Ecsedi-láp leg Észak-nyugatibb kiszögelésének tekinthető területen fekszik.
A Szamos túlsó oldala már a Bereg részeként tekinthető. A Kraszna folyómente területével kapcsolódik Szatmár vármegyéhez, míg a Mátészalka – Nagydobos- Záhony közút-, és vasútvonal már a Szabolcs megyéhez való határát jelöli.
Földútjai egészen az 1920-as évekig, a Nagydobossal összekötő kövesút megépítéséig, az első esőzésektől kezdődően, gyakorlatilag járhatatlanok voltak.

A község földrajzi, kereskedelmi központtá váláshoz ideális elhelyezkedése, védettsége alapján, most csak egy félmondatban célozva a település nem zsidó, többségi lakosságának toleranciájára, Komoróczy Géza professzor úr zsidók, és magyarok együttélésére vonatkozó munkássága alapján, nem tartom kizártnak, hogy már a falu alapításától (az 1350-es évektől) kezdődően lehettek zsidók a községben.


A Szamosszegi zsidó közösség eredete (amit biztosan tudunk)

Halmos Sándor, „Szatmár vármegye zsidósága” című könyvében (2), 1772-re, Mária Terézia regnálásának idejére említi az első zsidó családok megjelenését Mátészalkán.
Miután Szamosszeg (egy-két, rövid időre szorítkozó, közigazgatási kiigazítástól eltekintve) a Mátészalkai Járáshoz tartozott, kulturális, kereskedelmi kapcsolatait tekintve vele tartott fenn legélénkebb kapcsolatot, így valószínűnek tarom, hogy egy-két évtizedes késéssel, az 1800-as évek elejére (legkésőbb közepére) községünkben is megjelenhetett a zsidó lakosság.

(A szerző megjegyzése:
- Ebbéli megérzésemet erősítik a kutatásom által feltárt gazdasági adatok.
Ahhoz, hogy egy család, az 1920-as évekre malom-, téglagyár tulajdonos, földbirtokos lehessen, ahhoz, azért a kezdőtőkén túl, első sorban idő, és társadalmi „beágyazottság” szükségeltetett.

A mártírhalált haltak listáján Klein Ignác a legidősebb Szamosszegi lakos.
(Született: (a szomszédos községben) Nagydoboson, 1871-ben.)

Kutatásom elmélyítését segítené, ha lenne egy, a héber sírfeliratokat ismerő társam, akinek a segítségével megállapíthatnánk az első, zsidó temetés időpontját.
Bár! Dr. Buchwald Jenő 1960-as visszaemlékezése alapján (14) tudjuk, hogy a ma ismert temetőt, a régi zsidó temető mellett (amelynek sírhantjai napjainkra már felismerhetetlenek) 1920 tájékán nyitották meg.)

Amit írásos forrásokra támaszkodva biztosan tudhatunk, hogy Gazda Anikó (3), a korábban már hivatkozott művében 1910-ben 128, 1941-ben 112 zsidó személyt említ, és a Szamosszegi Ortodox Zsidó Hitközség imaházát „zsinagógának” nevezi, amelyhez rituális fürdő is tartozott.


A Szamosszegi Ortodox Zsidó hitközségről:

A Zsidó Adattár (4.) az alábbi, írásos anyagot közli.
Anyakönyvvezető rabbi: Jungreisz Sámuel. Rabbi: Weinberger Izrael, aki Ópályiból járt át kéthetente, de Sipos Béla bácsi (a BZSK tagja) visszaemlékezéséből, és a vele készült riportból (9.,10.) tudjuk, hogy minden nap összegyűlt az a tíz zsidó férfi, akivel már lehetett imádkozást tartani.
A hitközségnek két alkalmazottja volt, ezek közül az egyik volt a metsző.
A hitközség, egy bérelt házban tartotta fenn az imaházát, (imatermét), amihez rituális fürdő is tartozott.
Az ortodox hitközség tagjainak száma: 106 fő, ebből adózó: 12 fő.

(Szerző megjegyzése:
- A 12 fő adózó egyben 12 családfőt, egyben 12 családot már biztosan jelent, és utal arra is, hogy akár a 128, akár a 112 zsidó személlyel a 106 fős ortodox zsidó számadatát összevetve, minimum 6, esetleg 12 fő nem ortodoxvallású (neológ) zsidó is élhetett a községben.)

Tovább árnyalja a képet Dr Buchwald Jenő visszaemlékezése (14), amit a későbbiekben részletesen bemutatok.


Családi anekdoták, írásos forrással alá nem támasztott történetek:

Édesanyám mesélte, hogy nyolcéves kora tájékán látott egy zsidó temetést, amelyben az elhunyt testét gyolcsba tekerve, a testet egy szál gyalulatlan deszkára fektetve, feketére festett,kétkerekű halottas kordén tolták ki a temetőbe, és így helyezték sírba.

(A szerző megjegyzése:
- Nem tudhatom, hogy mindebből mi lehet igaz, és mi lehet édesanyám kisgyermeki képzeletének következménye? De! Abban egészen biztos vagyok, hogy számomra az „ősök útját, az ősök útján történő járást” példázza, és ennek hatására mélyebben éltem át a „Saul fia” c. film alapgondolatát, alapérzületét.
Szóval! Ha ez igaz, hogy Európa közepén, 1934 tájékán egy kis, haszid közösség több ezer éves, az ősök-elődök sivatagi temetési szokásának megfelelően temetkezzen? Az maga a csoda, az „ősök útja” tiszteletének csodája.
Természetesen a csodálat és a csoda érzésén túl, kisgyermekként ledermedtem a közléstől, és bárhová elmentem bandázni a barátaimmal csak a zsidótemetőben nem játszottam soha.)

Nagyapa mesélte, hogy zsidó barátaitól rendszeresen kapott pászkát húsvétra.
Nagymamám, zsidó szokás szerint, teljesen külön választotta a tejes, és nem tejes napokat, és a tejes ételek elkészítéséhez szükséges edényeket.
(Máig őrzöm nagymamám egyik, régi, bonyhádi „tejes-lábasát”)

Édesapám második felesége Puskás Józsefné Dienes Erzsébet tanítónő mesélte, hogy egy időben, volt a falunak egy zsidó fogorvosa is.
(Abszolút újdonság volt számomra az információ.)

A történet szerint, egy verőfényes, nyári reggelen, Erzsike néni édesanyja és édesapja kint kapálgatott az előkertben, amikor kijött, és rájuk köszönt a szemközti házban lakó fogorvos.
- „Jó reggelt Gyula bátyám! Hogy szolgál a kedves egészsége?
- Jó reggelt doktor úr! Láthatja, mi jól vagyunk! Azt mondja, hogy maga hogy van!
- Ne is mondja Gyula bátyám! Nagy a córesz! Nyár van. Mindenki odavan forgatni, vagy gyűjteni, senkinek sem fáj a foga!”
Azzal odaszólt Gyula bácsi a mellette dolgozó feleségének:- „Nosza Margit! Szalaggyá csak, oszt fogjál meg a doktor úrnak egy szép kacsát!”

Korábbi, 2013 – 14 környékére eső, első internetes adatgyűjtésem során elkövettem azt a hibát, hogy nem jegyeztem fel az internetes keresésem, és találataim eredményének elérhetőségét, linkjét, linkjeit.
Most? Bár a korábbi keresési kulcsszavaimat megőrizte, és fel is dobja a Google, de mégsem érem el azokat a közléseket, forrásokat, amelyeket korábban gyűjtöttem ki. Így aztán forrásmegjelölés nélkül vagyok kénytelen megosztani olvasóimmal két, a korábbi jegyzeteimben szereplő, írásos közlést.

Az egyik szerint a Szamosszegi zsidó közösség „legtöbbre vitt embere” egy rabbi volt, aki Szamosszegről elszármazva Cegléd városának lehetett az egyik elismert, tanult, nagy tudású, szeretett rabbija.

A másik, egy levélszerű feljegyzés volt, amelyben egy zsidó hölgy említi meg barátnőjének, hogy valamelyik eldugott, kis Beregi faluból szekereztek át Szamosszegre rokonlátogatásra, és nem mellesleg, - kislánya gyógyulását keresvén! -  a környéken híres „gyógyító” rabbihoz . (Rebbéhez, cádikhoz?)

(A szerző megjegyzése:
- Írásos forrás szerint a falunak nem volt saját rabbija. De! Sipos Béla bácsi visszaemlékezéséből tudjuk, hogy az ortodox zsidó közösség zömét haszidok alkották, akikhez számos csodatételt kapcsolt a népi emlékezet.
Sipos Béla bácsi közlése szerint a haszid családok köréből is kiemelkedet a Gutman-család.
Kérdem én (nem kevés tisztelettel és alázattal):- Miért is nem kerülhetett ki közülük, ha nem is egy avatott rabbi, de egy szerény, alázatos „gyógyító ember”, egy, a kabbalisztikus ismereteken alapuló gyógyító?)


A Szamosszegi zsidó közösség gazdasági ereje, társadalmi helyzete:

 Sipos Béla bácsi közléséből tudhatjuk, hogy az országra jellemző, akkori társadalmi viszonyoknak megfelelően, a Szamosszegi zsidóság zöme is szegény, nincstelen, kisiparos, kézműves volt.
Béla bácsi a cipész, szabó, bádogos, fuvaros szakmákat említi meg. (9., 10.)
Dr. Buchwald Jenő vegyes kereskedőkről, bőr- és textil kereskedőkről, mészárosról, bádogosról, asztalosról, cipészről, szabóról és kocsmárosról tesz említést. (14.)

Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára (1924) az alábbiakat közli.
(A szerző megjegyzése:
- A közlés csak tájékoztató jellegű. Valószínű, hogy fizetős, ügynökök által összegyűjtött adatokon alapuló kiadvány lehetett, mint egy mostani prospektus, vállalkozói címtár.
Ezt erősíti, hogy nagyapám nem szerepel benne, nem fizette ki a bekerülés költségét, pedig már az adott évben 30 holdnyi saját földterületen gazdálkodott, és ez alatti területtel is tartalmaz a lista, nem zsidó tulajdonosok neveit.) (5)

Földbirtokosok: Böhm Ernőné (251 hold), Steiner Ferenc (187 hold)
(Nem citáltam ide a 30 - 50 hold közötti, nem zsidó, egészen szép számú, középbirtokosok listáját.
Az összehasonlíthatóság, és szemléletesség kedvéért közlöm viszont az alábbi, nem zsidó földbirtokra vonatkozó adatokat.:- Községi tulajdon: 167, egyházi tulajdon:135, úrbéres birtokosság:397, Báró Lusenszky Lenke: 187, Báró Perényi Péter: 262 hold.)
Cipész: Klein Herman
Cséplőgép tulajdonos: Steiner Ferenc
Kocsmárosok: Gold Bernát, Schönwald Mórné, Weiss Hermann
Malmok: Steiner and Weiss szívógáz malom, Ungár és társa diesel malom.
Mészáros: Klein Ignác
Szabó: Grűnblatt Mór
Szatócsok: Braun Zelmanné, Friedmann Ernő, Gutman Izrael, Gutman Mózes, Schwarcz Fülöpné.
Téglagyár: Stein Benjáminné
Zsákkereskedő: Weiszmann Jakab (5.)

(A szerző megjegyzése:

- Szintén konkrét forrásmegjelölés nélkül vagyok kénytelen közölni, két további lényeges adatot.
Két, különböző időben, a Nyíregyházi Főiskolára benyújtott, gazdasági, gazdaság-földrajzi témakörű szakdolgozatban is olvastam, hogy Szamosszegen, a II. világháború vége előtt kilenc cséplőgép üzemelt magántulajdonban. (Ebből egy volt a malomtulajdonos, földbirtokos Steiner család birtokában.)

Ismeretlen szabolcsi archívum közli:
- 1928-ban a Steiner-malom, a Steiner Testvérek és Társa Vámőrlő Hengermalom cégnevet vette fel.
- 1928-ban Steiner Dezső és Weisz Lajos szikvízgyárat nyitott.
- 1928-ban Weisz Andor kisboltot és kocsmát nyitott.
- 1929-ben Czinn Salamon terménykereskedő vállalkozást indított
A gazdasági adatokkal kissé diszharmóniában, szintén itt olvashattam, hogy (a malmos Steiner család egyik tagja) Steiner Ferenc , I. világháborús hősi halált halt hazafi volt.)


Településszerkezet, zsidó lakások Szamosszegen:

Sipos Béla bácsi közléséből tudjuk, hogy a zsidó családok nem egy tömbben, nem „gettószerűen” vásároltak telket, építették fel lakóházaikat, hanem a nem zsidó házak közé építkeztek. (9., 10.)
(A közlés mintegy megerősíti nagyapám elbeszélését, miszerint kifejezetten jószomszédi viszony volt jellemző szülőfalumban a zsidók és nem zsidók együttélésére.)

A zsidó. com honlapon jelent meg egy cikk, amely arról számol be, hogy Lengyelországból elterjedt szokásként úgy építettek fel lakóházakat, hogy a „Sátoros ünnepre”, Szukotra való tekintettel a veranda tetejét elhúzhatóra tervezték.
Ilyen elhúzható tetejű verandájú házat említ a cikk, Újfehértó haszid imaházában, Mátészalkán, Olaszliszka rabbi házában, és magánházként Szamosszegen. (8.)
(Érzésem szerint, tudom is, hogy melyik, máig álló házról lehet szó a cikkben. Az én koromban élt tulajdonosának a nevét, csupán ragadványnevéről tudom megmondani. Megítélésem szerint „Órás” Gyula bácsi házáról szól a cikk.)

Itt szükséges közbeszúrnom, hogy szülőfalum kultúrotthonának és könyvtárának igazgatója, régi, gyermekkori barátom, Gergely Béla még – édesapja elbeszélése nyomán – emlékszik a zsidó lakásokra. Máig meg tudja mutatni azokat, és meg tudja mutatni a régi, zsidó imaházat is.

(A szerző megjegyzése:
- Emlékszek, hogy szabályosan lázba hozott Béla barátom, számomra elemi erővel bíró közlése. Láttam magunkat, kettőnket fotózás közben!
Láttam, ahogy mi, ketten, (két mezei, szürke eminenciás) meg tudjuk „csinálni” azt, amit Braham professzor úrnak sikerült Ukrajnában.
Ha nem is tudjuk bemutatni, hogy miként nézett ki a zsidó lakás a kifosztás előtti, a gettósítás előtti pillanatában, de azt mindenkép, hogy miként néz ki napjainkban.
Braham professzor úr egyik ilyen, a tudományos adókon látható filmjében szerepel, hogy a mostani állapotban lévő lakóépületre odamontírozták régi tulajdonosaik fotóját.

Megrendítő erejű felvételek!

Aztán? Lehiggadtam. Két dolog váltotta ezt ki!
Édesanyám családi fotóhagyatékában ugyan számos fotó szerepel, amelyeken vagy az ő, vagy nagyapám zsidó barátai láthatóak, ezeket oda lehetne montírozni a zsidó házak napjainkban készült fotói előterébe, de nem maradt senki, aki a fotókon szereplőket azonosíthatná.

(Ez az én személyes holokausztom legmélye:- a valóban, szó szerint tökéletesen elégő áldozat megtapasztalása.)

A másik visszahúzó erő, hogy nem vállalom a kezdeményezéssel járó személyiségi jogi egyeztetés kezdeményezését. Gyakorlatilag, és praktikusan „félek” a most ott élők, a régi, zsidó házakban élők beleegyezésének elnyerésétől.

Bár elmondhatatlan szükség mutatkozna rá, de mégis „félek” a régi sebek feltépésétől.)


A Szamosszegi sár példázataként ide helyezem az 1932-re, a falu központjában felépült családi házunk fotóját. A sáron túl, jól érzékelteti a kép a „zsidó inspirációt”, a „zsidó építészet” hatását a korabeli polgári, parasztpolgári építészetre.
Az utcafrontra néző üzlethelyiség (nagyapa hentesüzlete), az oldalsó frontra néző „nagyszoba” (leendő nappali) ablakmérete, a díszes, faragott, fa ablaktokok, a ház, vízszintesen tagolt, díszes vakolata, számomra, mind-mind a „zsidó inspirációra” utal.
Miként nem kevésbé a szocializmusban végleg dugába dőlt bővítési terv is.
Nagyapa szerette volna L-alakúvá bővíteni a „kocka-házat”, és összeépíteni a már meglévő gazdasági épületekkel. (Típusos zsidó, polgári építkezési formaötlet volt.)


Oktatás:

Dr. Buchwald Jenő feljegyzése szerint az iskola (cheder), a tanítólakkal együtt a sajchet lakban volt, ahol 1-től – 6-ig összevont osztályt oktattak. 1930 környékén, az addig bérelt imaház mögé építettek egy „templomot”, és mellé építették az iskolát és tanítólakot  is. A samesz külön lakban lakott. (14.) A haszidok Ópályiba jártak jesivába, az ortodoxok Nyírmadára.


Zsidó és nem zsidó magyarok együttélése:

Nagyapám elmondása szerint ez egészen a gettóba vonulásig zavartalannak volt mondható. Nagyapám a Kárpátaljára járt szekérrel, olcsó, makkon tartott, hízó sertésekért, amiket feldolgozás után a saját húsboltjában árusított.
Ezek a beszerző útjai több napig tartottak.
Ezeken a beszerző utakon, baráti szálláshelyet a Szamosszegi zsidó barátainak ajánlásával, segítségével kapott.
De! Ezen túl is folyamatosan egyeztettek a zsidó és nem zsidó középparasztok és kisgazdák a vetésforgóról, arról, hogy mire várható a jövőben kereslet, minek van, minek lesz jó piaca, mit érdemes vetni.
Szükség esetén kölcsönösen kisegítették egymást eke, vagy vetőgép kölcsönadásával. Egyedül igavonó állatot (lovat) nem adtak kölcsön. Az szent volt. Azoknak lelkük volt, nem úgy, mint a gépeknek.

Nagyapám, a zavartalan együttélésre vonatkozó emlékeit támasztja alá Bodó Béla Szamosszegi lakos visszaemlékezése is, amelyben ő is beszámol arról, hogy a falu apraja-nagyja sírva búcsúztatta zsidó lakosait, és arról, hogy az ő családja is vitt be élelmet a mátészalkai gettóba. (6.)

Megerősíti ezt Halmos Sándor monográfiája (2), amelyben megemlíti, hogy Nyírmeggyesen, Jármiban, Vaján és Szamosszegen is élelmiszert gyűjtött a lakosság a gettóba hurcolt zsidó honfitársainak, és igyekezett bejuttatni is azt a gettóba.

(Szerző megjegyzése:
- Ebből is gondolom, hogy nagyapám nem smúzolt, nem szépítette a helyzetet, amikor azt mondta, hogy többször juttatott be élelmet a gettóba. Volt csendőrként erre neki volt, neki lehetett a legnagyobb esélye.)

Halmos Sándor megemlíti, hogy a Mátészalkai Járásban azért több helyen is előfordult, hogy a gettóba hurcoltakat, gettósításuk során megalázták a csendőrök. A rabbik szakállát levágták, „megtornáztatták” a szakállas zsidó férfiakat.

Ilyen biztosan nem fordulhatott volna elő Szamosszegen!
 Erre utal Dr. Buchwald visszaemlékezése is, amelyben egy történetet hoz fel a zsidó- és nem zsidó magyarok közötti szolidaritásra.
Az első világháború végén szülőfalunkat a románok szállták meg. A bevonult románok elfogták a „gazdag Gutman zsidót”, (20 holdas gazdálkodó és kisbolt tulajdonos volt) és el akarták hurcolni. Ekkor küldöttség indult a román katonákhoz, amelyet a falu református papja vezetett, hogy kiszabadítsa a foglyot. (14)
(Gondolom utólag, hogy ez a „kiszabadítás” sokkal inkább jelentett kikönyörgést, mintsem valami kemény ellenállást, arrogáns visszatámadást.)


A kínos kérdés (az egyik kínos kérdés):

A felvázolt, a zsidók és nem zsidók harmonikus együttélésére vonatkozó, már – már idillikus kép ellenére egészen súlyos kérdések merülnek fel bennem.
Hatalmas anyag átolvasása során, egyetlen egy írást nem találtam, amely a Numerus Classustól egyre erősödő mérvű, legvégső soron, a zsidók gazdasági életből való teljes kiszorítását eredményező zsidóellenes törvények helyi hatását mutatta volna be.
(Egyetlen egy ilyen oldalra nem lelhettem!)

Mire gondolok?
A helyi „aladárok”, strómanok sorsára.
A strómanok által ideig-óráig működtetett „zsidó vagyon, zsidó magántulajdon” sorsára.
Egészen pontosan, - kiragadott példaként! – ki volt, ki lehetett a „malmos” Steiner-család, a téglagyár tulajdonos család strómanja? (Mert, hogy volt, abban biztos lehetek.) Volt-e személyes haszna, és ha volt, mi volt, mi lehetett az?
Lehetett-e nagyapám is stróman, és ha igen, akkor kié? Volt-e személyes haszna ebből?


A felgyorsult idő (avagy:- időspirálban, halálspirálban):

A mostani rész adatait Randolph L. Braham nagy, történelmi munkájából és Halmos Sándor, Szatmár vármegye zsidósága sorsának feltárásával foglalkozó monográfiájából merítettem. (1., 2.)

Részben ebből az adattengerből igyekeztem kikövetkeztetni a Szamosszegi zsidóság sorsát, részben pedig ebbe az adattengerbe igyekeztem elhelyezni azt, amit saját keresésemmel fellelhettem.

1944. április 5. A zsidók sárgacsillag viselésére vonatkozó országos rendelet megjelenése.
1944. április 12. A Munkácsi zsidók gettósítása. (A gettósítás kezdete.)
1944. április 17. A Szamosszegi zsidók gettósítása a Mátészalkai gettó területére.


Nagyapám elmondása szerint is, a Szamosszegi zsidóság gettóba vonulása a keresztény Húsvét utáni hét valamelyik napjára eshetett. (Öröknaptárban kikeresve ez 1944. április 3. volt, Húsvét hétfője. Tehát, nagyapám emlékezete szerint valamikor április 10-ét követően került sor a gettósításra.)

Ennek az adatnak ellentmondani látszik Sipos Béla bácsi visszaemlékezése, aki tanúságtétele során elmondta, hogy kb. két hetet töltöttek családjával a Mátészalkai gettóban.

Ebben a tekintetben Dr. Buchwald Jenő feljegyzését tartom mérvadónak, aki elmondja, hogy 1944-ben peszach után történt a Szamosszegi zsidóság gettóba vonulása. (1944-ben április 16-ra, vasárnapra esett a peszach utolsó napja, tehát a gettóba vonulás legvalószínűbb napjának 1944. április 17-e, egy hétfői nap tekinthető. )

Most csak egy rövid utalást szabadjon tennem arra a spirituális gazságra, amit ez az egyetlen egy tény, önmagában jelent.
Szóval! Úgy megülni a peszachot, hogy közben tudom, hogy rögtön az ünnep után indulnom kell a teljes bizonytalanságba? Mit lehet mondani erre? Lehet-e bármit is mondani?

És!
Ha jól tudom, a teljes peszach idejére kenyérsütési tilalmat rendelnek el a vallási előírások, tehát, ezek szerint, kenyér nélkül indulhattak útnak a családok.
Több internetes feljegyzést is találtam arra vonatkozóan, hogy a környező szatmári falvak keresztény lakossága pontosan ezen oknál fogva kenyeret sütött a gettóba vonuló zsidó honfitársainknak.

Szamosszegre vonatkozóan ilyen adat nincs.
Nagyapám sem mondott ilyet a visszaemlékezése során.
Nagyapám elbeszéléséből tudhatom viszont, hogy három gazdát jelölt ki az előjáróság a zsidóknak engedélyezett kézi holmi, személyes csomag elfuvarozására.
Az egyik nagyapám volt.
Társai (ha emlékezetem nem csal) Puskás Károly, és Puskás Miklós bácsi lehetett.
Szekérrel, a Kraszna töltésén mentek, Ópályi határán keresztül Mátészalkára, néhány fegyveres csendőr kíséretével.
Nem lehet tudni, hogy csatlakozhatott-e a menetükhöz a Szamoskérből (a szomszédos kisközségből) ugyan azon a napon indult, két csendőr által kísért menet. (2.)

A gettóban töltött időre vonatkozóan nincsenek Szamosszegi visszaemlékezések.

A Mátészalkai gettó regnálásáról Halmos Sándor monográfiájából meríthetnek a mélyebb megismerésre törekvők.
Talán egyetlen pozitív információként mégis csak megemlíteném, hogy a Mátészalkai Gettó meglehetősen szadista csendőrparancsnoka azon kevesek közé tartozott, akiket felszabadulást követően utolért az igazságszolgáltatás, és bírósági perben halálra ítélték, amit végre is hajtottak.


Ehelyett, a felgyorsult idő drámai erejű példázataként „megelégednék” néhány időpont megemlítésével:-

1944. május 19. Az első transzport Auschwitzba a Mátészalkai gettóból. (3299 fő)
1944. május 22. Második transzport. (3298 fő)
1944. május 29. Harmadik transzport. (3299 fő)
1944. június 5. Az utolsó transzport. (3100 fő) (1.,2.)

Az 1944. május 29-i transzport a Mátészalkai Járáshoz tartozó községek, közöttük Szamosszeg, szülőfalum zsidóságát szállította.

Kassa vasúti parancsnoka, Gaskó Miklós még aznap feljegyezte a szerelvény áthaladását. (1.)

1944. május 30-ra befuthatott a gyászos szerelvény a Birkenau-i  rámpára.
Magam részéről ezt a napot tekintem a Szamosszegi zsidóság 80-85 százaléka, köztük édesanyám barátnője halálának, meggyilkolásának dátumaként.
 

Meggyilkolt Szamosszegi zsidó honfitársaink névsora:

Böhm                                   Szeren                                44
Braun                                   Etel                                     48
Braun                                   Abraham                              47
Braun                                   Sámuel                                29
Cinn                                     Anna                                   40
Cinn                                     Solomon                              44
Cinn                                     Esther                                 12
Cinn                                     Lili                                       10
Cinn                                     Jakab Salomon                     40
Cinn                                     Hani                                     42
Cinn                                     Erzsébet                                7
Cinn                                     Blanka                                 13
Deutsch                               Gituka                                    6
Fischer                                Adolf                                     55
Friedmann                           Jenő                                      22
Glueck                                Cili                                        34
Gold                                    Avraham                               52
Gold                                    Lajos                                     69
Gold                                    Szeréna                                 67
Gross                                  Andor                                    40
Gross                                  Olga                                      37
Gruenzweig                          Elek                                      43
Gruenzweig                          Esther, Rikva                         42
Gruenzweig                          Zeidic                                   14
Gruenzweig                          Esther, Rikva                         12
Gruenzweig                          Sari                                       10
Gruenzweig                          Mordchai                                 8
Gruenzweig                          David                                      6
Guttmán                              Ábrahám                                20
Herskovits                           Ilona                                      24
Herszkowicz                        Leja                                       24
Jakabovics                          Hermina                                 46
Jakabovics                          Rezső                                   19
Klein                                   Ignác                                     73
Klein                                   Julianna                                 68
Laikhtman                           Khaia, Helen                          34
Lefkovics                            Jolán                                     36
Leichtmann                         József                                    ?
Leichtmann                         Szeréna                                 40
Leichtmann                         Sándor                                    8
Leichtmann                         Anna                                       5
Leichtmann                         Irén                                         3
Lustig                                 Ytzhak                                   31
Mezei                                 Erzsi                                      35
Safran                                Jenő                                       24
Safran                                Miksa                                     16
Schermann                         András                                    33
Schlesinger                         Berta                                      44
Schlesinger                         Mordche Cvi                           46
Schvarcz                            Mátyás                                   47
Schvarcz                            Margit                                     35
Schvarcz                            Anna                                        8
Schvarcz                            Éva                                          7
Schvarcz                            Miklós                                      3
Schwarcz                            Samual                                  47
Schwarcz                            Mór                                        38
Schwartz                             Mersh, Shalom, Tzvi               48
Springer                              József                                    43
Springer                              Szeréna                                  48
Springer                              Ignácz                                    20
Springer                              Olga                                       14
Springer                              Lívia                                       12
Steiner                                Sámuel                                   54
Steiner                                Margit                                     51
Steiner                                Béla                                        16
Steiner                                Dezső                                     13
Steiner                                Sándor                                    12
Steiner                                Hercke                                    44
Steiner                                Sándor,Shmill,Khaim                29
Steiner                                Hinda                                      38
Swarz                                 Matil                                        38
Ungar                                 Abraham                                  64
Ungar                                 Miklós, Moshe                          34
Veis                                   Joseph                                     36
Veisberg                             Lajos, Eliezer                            33
Wajs                                  Burech                                     44
Weis                                  Hencg                                      40
Weis                                  Matl                                         36

(Szerző megjegyzése:
- Ez a lista a Yad Vashem különböző veszteséglistáin (MUSZ, átadott HDKE lista, üldözöttek listája, különféle tábori veszteséglistákon) szereplő, biztosan azonosított személyek neveit tartalmazza.

A szoftver egyaránt kiadja a Szamosszegen született, de később elköltözött, és más lakóhelyről elhurcolt zsidó honfitársaink listáját, és azokét is, akik ugyan máshol születtek, de Szamosszegről lettek deportálva.

A nevek írásmódjában betűhűen alkalmaztam a Yad Vashem lista írásmódját.
Az azonos család és vezetéknevek különböző írásmódja miatt (helyesebb lenne írhatósági módról beszélni, ld. Gros, Gross, Grósz, vagy Schvarcz, Schwarcz, Schwartcz, stb.) ez a lista csak azok neveit tartalmazza, akikről név, vagy életkor azonosság esetén (a megkülönböztethetőség okán) megállapítható a szülők neve is.
A listán szereplő neveket, gyakorlatilag anyakönyvszerű hitelességgel megerősítik az ún. tanúságtevőktől (túlélő, akár távoli rokonoktól) felvett adatlapok is, amelyek mindegyikét megnyithattam, meg is nyitottam és ellenőriztem is a Yad Vashem (mindenféle szempont szerint, csúcstechnikát képviselő) honlapján.

A lista értelemszerűen nem tartalmazhatja azon tanúságtételi adatlapokra való hivatkozást, amelyeket (elég keveset) héber, vagy ivrit írással töltöttek ki.

Kötelességemnek érzem viszont, hogy megemlítsem azokat a tanúságtevőket, akik már csak egy családi névsort (olykor azt is csak részlegesen) tudtak megnevezni.
Tzipora Virasch tett tanúságot a Szamosszegi Gotman családról (Gotman Ide, akiről csak annyit tud, hogy boltos volt, és gyermekei:- Yizkhak, Efrahim, Malka, akik tinédzserek voltak, és Sara, valamint három ismeretlen nevű kisgyerek.)
Arie Leibusch Gros tanúságtétele: Gros Lea Dvora, és vélhetően négy gyermeke:- Malka, Avraham, Hencha, Diana, Ester-Miriam.
Khaila Bruksthein és Arie Leibusch Gros egyöntetűen tett tanúságot a Gutman házaspárról, Gutman Israelről és Gutman Saráról.
Arie Leibusch Gros jelenti továbbá (helyesebb lenne azt mondani, hogy keresi továbbá) Gutman Ysrael, Shalom, Avraham, Yosef, és Yesiah-ot.

Az egyik legmegdöbbentőbb tapasztalatom volt a lista összeállítása során, hogy a Sipos Béla bácsi által említett, és többek által hivatkozott haszid Gutman (Gotman, Gutmann, Guttmann) család teljes egészében, gyakorlatilag nyomtalanul eltűnt (kiirtódott).

Klein Ignác bácsi (73) három felnőtt, férjhez ment lányát is meggyilkolták.
Herskovits Ilona néven Nagydobosról, Herszkowicz Leja néven Nagyudvarról (mai Kárpátalja) hurcolták el.
Harmadik lánya Leichtmann Szeréna néven Csengerben élt, és (Anna (5), Irén (3), és Sándor(8) nevű gyermekeivel  Szamosszegről hurcolták el. Férjéről, Leichtmann Jenőről a nevén túl semmi adat, csak annyi, hogy Csengerből deportálták. (Nyilvánvalóan vigyázott a házra, ameddig csak lehetett.)


Most csak a társadalmi mobilitásra jellemző néhány adatot citálnék ide.

Szamosszegről deportált, de nem Szamosszegi születésű személyek névsora:- Cinn Anna (Ilk), Cinn Jakab Solomon (Kaba), Gold Szeréna (Ilk), Gross Olga  (Porcsalma), Klein Julianna (Encsencs), Klein Ignác (Nagydobos), Shpitzer Olga Frida (Aggtelek), Springer József (Pusztadobos), Steiner Hinda (Görgény).

Szamosszegen születettek, akiket az alábbi helyekről deportáltak: Bohm Szeren (Nyírbátor), Braun Etel (Nyíregyháza), Glueck Cili (Mánd), Gold Avraham (Kisvárda), Herskovits Ilona (Nagydobos), Herszkowicz Leja (Nagyudvar, Kárpátalja), Jakabovits Hermina (Vásárosnamény), Lefkovics Jolán (Nyírmada), Safran Lotti, Jenő és Miksa (Nyíregyháza), Schlessinger Berta (Szilágysomlyó), Springer Ignác (Mátészalka), Ungár Miklós Moshe (Mezőkövesd).

Tudományos szempontból érdemes lett volna a feltárt adatokat táblázatba foglalni. (Kézírásos jegyzet formájában megvan.) Azonban kegyeleti okokból ezt nem tartom elfogadhatónak, még a mostani, a könnyebb olvashatóságot jelentő tördelési mód is (a maga hivatalosságával!) olyan számomra, mint egy szíven szúrás.)


Szamosszegi holocaust túlélők:

Völgyes Rózsa (Weisz Rózsika) és a húga.
Sipos Béla (Springer Béla) és a húga.
Béla Bácsi visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a „malmos Steiner család” egyik fia is túlélte a soát.
Dr Buchwald feljegyzése szerint 2 fiú és 5 lány élte túl Szamosszegről.
Elképesztő! Rettenet!
A halál matematikája: 121-ből 7.


Sipos Béla bácsi „túlélő sorsát”, sorsának állomásait Gál Judit riportjából ismerhetjük, amelyből a vonatkozó részt, most ide másolnám:

Augusztusban végre végre hazaérkezett. Első útja természetesen Debrecenbe vezetett, megnézni, vannak-e túlélők. Ismerősei közül egy kilenc gyerekes cipész élte túl a megpróbáltatásokat, tőlük tudta meg, hogy családjából egyedül a húga maradt meg. Érdekes véletlennek köszönhetően keresni sem kellett, Csengerben, egyszerűen az utcán szembejött vele. Mindketten hazavágytak, de lakásukban már mások éltek. Átmenetileg egy zsidó család fogadta be őket, Béla pedig, ha csak néhány szerszámmal is, de megpróbált dolgozni.

Ebben az időben, a régről ismerős „malmos Steiner család” egyik fia, - kivel együtt gyerekeskedtek, aki Auschwitzban is vele volt, s akit ott súlyos betegségében látogatott, lehetősége szerint segített,  ő szerzett neki munkát. Mázsálóként tevékenykedett, nem is keresett rosszul, s a kapott szolgálati lakásba a húgát is magához vehette. Természetesen a malmot államosították, egy ideig még együtt maradt a két fiú Tatán alkalmazottként, majd Béla Komáromban raktárosi beosztást kapott. Ott ismerték végre fel, hogy ennél jóval többre is képes, s egy idő után a naszályi vízi malom vezetője lett, majd a tatai központban tevékenykedett. Akkori rendelet szerint a kisebb malmokat a „tanács” bekebelezte, ekkor Béla még osztályvezetői állásban volt. „Antiszemita megnyilvánulások” miatt kérte áthelyezését.

1957-ben Budapesten szakmát váltott, és „textilvonalon” kereste boldogulását. Cserhát utcai kis pince – bedolgozók, gépek apportrészként a szövetkezetbe, ott majd három évtizeden át ­–dolgozott és a Textil-Iparművészeti Szövetkezet áruforgalmi vezetőjeként ment nyugdíjba.


Völgyes Rózsa (Weisz Rózsika)

„Hazatérése után nem tudta húgával beindítani a Szamosszegi kisboltjukat. Budapestre költözött. Fizikai munkavégzés mellett tanult, Magyar – művelődésszervező szakos diplomát szerzett.
Ekkor helyezkedett el a Magyar Honvédség Művelődési házában.
Alezredesi rendfokozatban ment nyugdíjba.
Nyugdíjazását követően, egyre gyakrabban látogatott szülőfalujába, ahol aztán egy idő után, egy kis házat is vettek a férjével.
Kapcsolataival, ötleteivel, és anyagiakkal is támogatta a falu kulturális életét.
A könyvtárnak könyveket és egy könyvritkaságot adományozott.
Kapcsolataival egyengette a helyi népi színjátszó kör („a Rozmaring együttes) fellépéseit, budapesti vendégszereplését pl. a BNV pavilonjában.
Segítette az Asszonykórus, és a Szamosszegi Férfi Népdalkör munkáját is.
Kezdeményezésére, Gergely Béla könyvtárossal közösen 1999-ben szervezték meg először a községben az idősek világnapja rendezvényét, amelyből hagyomány lett, és minden év október 1-én megünnepli a faluközösség.
2005- ben Szamosszeg Község Díszpolgára címet adományozott a Képviselő testület Rózsika néni számára,
2017-ben, halálának tizedik évfordulója alkalmából pedig emléktáblát avattak tiszteletére azon a házon, amelyben nyaranta a faluban élt. 2007. október 30-án hunyt el, Budapesten.”
(Dr. Gergely Lajos polgármester emléktábla avató beszédének kivonatolt, tartalmi idézetként való közlése.)


A jelzős szerkezetbe nem foglalható dráma, a holokauszt napjainkban is eleven „távolhatásának” egyik megrendítő példájaként élem meg, hogy amikor először készítették el Szamosszeg község internetes honlapját (valamikor az ezredforduló környékén), a levelező rendszerben találtam egy rövid, angol nyelvű bejegyzést, amelyben az USA-ból, Kaliforniából kereste egy hölgy a Szamosszegi rokonságát.
(Most, amikor a Yad Vashem archívumot tanulmányoztam, lettem figyelmes arra, hogy két tanúságtételi adatlapot is Los Angeles-i címről töltöttek ki. Valószínű, hogy Lívia Sachter kereste a rokonságát.)


A Steiner-malomból nem maradt semmi.
A hatvanas évek közepére gyakorlatilag széthordták.
Még kisgyerekként játszhattam a romjai között. Emlékszek, hogy az árokba lecsurgó, nyáron megolvadó szurkot gyűjtöttük össze, és abból igyekeztünk állati formákat gyurmázni.
Nagyapám szerint a szurkot a nagy fatengelyek, és az őket rögzítő fém bilincsek közé öntötték be, mintegy csapágyként. Onnan csurgott ki.
A hetvenes évek elején a malmot alapjáig visszabontották, a terepet rendezték, és a malom helyén a termelőszövetkezet egyik szolgálati lakását építették fel.


A téglagyárra csak akkor kezdtem el emlékezni, amikor Gergely Béla barátom felhívta rá a figyelmemet! Valóban emlékszek, hogy még kisiskolás koromban is tudtunk játszani a romok között.
Napjainkra a téglagyárnak sem maradt nyoma.
Internetes keresésemnek köszönhetően tudom, hogy vannak ilyen régi téglákat gyűjtő hobbi-csoportok. Az egyik ilyen csoport bejegyzéseként találtam meg, hogy a gyűjtő egy valódi tégla ritkasággal rendelkezik, sikerült egy, a Szamosszegi Téglagyárból származó, pecsétes téglát szerezni.

(És! Eljön az idő, amikor már tégla sem lesz.)


Holokauszt emlékezet Szamosszeg községben:

Dr. Gergely Lajos, a község polgármestere írásos kérdésemre, e-mail válaszában elmondta, hogy a rendszerváltás éveiben (88/89) elindult lakossági kezdeményezés hatására, 1991-ben az önkormányzat finanszírozásában, a református templommal szemközt, egy közös síremléket állítottak fel a holokauszt áldozatainak, és a II. világháborúban elhunytak emlékének adózva.
A hagyományos márvány síremlék sírkövének egyik oldalára kerültek fel a község világháborús áldozatai, a sírkő másik oldalára (külön megnevezve, hogy holokauszt áldozatok!) a községből deportált zsidó honfitársaink listája került, amelyet a HDKE bocsátott az önkormányzat rendelkezésére, mint az eddig ismert Szamosszegi holokauszt áldozatok „hivatalos” listáját.


(Be kell vallanom, hogy a magam részéről későbbre datáltam a síremlék állítását.
Az időpont ismeretében azt kell, hogy mondjam, hogy szülőfalum a Mátészalkai Járásban az első lehetett abban, hogy ártatlanul elhurcolt és meggyilkolt zsidó honfitársairól megemlékezzen. Tudtommal, ezt követően Nábrád községben állítottak hasonló emlékművet.

Tudom, és akceptálom is, hogy zsidó honfitársaim (joggal!) félnek minden ilyen, közös emlékmű állítástól.
(Valóban benne van a múlt, a vészkorszak meghamisításának lehetősége, a magyar állam vészkorszakban, de az egész II, világháborúban betöltött szerepének átszínezése, felelősségének csökkentése, teljes eltusolása.)
De! Ebben az esetben csak azt látom, csak azt láthatom, hogy szülőfalum lakossága egyként kívánja őrizni, és egyként is őrzi valamennyi polgártársa emlékét. Erre utal, hogy tavasztól kezdődően a temetőbe menő asszonyok egyként helyezik el a sírkő mindkét oldalára a megemlékezés virágait, és a Halottak napja alkalmából is két koszorú elhelyezésével tisztelegnek a holtak (közös halottaink) emléke előtt.)


A polgármester úr tájékoztatásából ismert előttem, hogy az Önkormányzat együttműködési megállapodást között a MAZSIHISZ-el a falu zsidótemetőjének gondozásáról. A temetőnek nincs kijelölt gondnoka. A temető előtti terület, és a temető nagyobb munkaigényű gondozását a falu lakossága társadalmi munkában végzi, (pl. a temető kerítésének festése), illetve a rendszeres fűnyírást a község a saját költségvetéséből fedezi. A sírkövek állagának megőrzésére viszont nincs anyagi forrás a község költségvetésében.


(A szocialista éra alatt édesanyám, köztiszteletnek örvendő falusi polgárként háromszor kezdeményezte az akkori önkormányzatnál és az MSZMP helyi alapszervezeténél is a zsidótemető, és a hadisírok rendbetételét.
A zsidótemető, akkori, elhanyagolt állapotában, felső tagozatos iskolás gyerekek bevonásával nem lett volna rendbe hozható. Teljesen be volt nőve akácfával.
A temetőárokban lévő szerb katona sírját, viszont édesanyám a napközis diákjaival szedte teljesen rendbe.
Ma? Örömmel látom, hogy egyként rendezettek a falu temetőjében az I. és II. világháborús hadisírok, és a zsidótemető is.
Úgy tűnik, (ha máshoz nem?!), de ehhez biztosan szükség volt egy valódi rendszerváltásra. Ha valami nem ment, hát ez nagyon nem ment a szocialistáknak, az MSZMP-nek!)


Összegzés helyett:

Elméletileg? Most már megnyugodhatnék.
Adhatnék a tisztelt olvasóimnak egyféle, az összes drámaiság ellenére mégis csak a pozitív katarzis irányába mutató végszót, záró gondolatot. Valami ilyesmit:-
Ugyan nem tudtam kideríteni édesanyám a holokausztban meggyilkolt zsidó barátnőjének nevét, személyazonosságát, így képtelen vagyok egy botlatókő elhelyezésére, de, talán, mostani kis esszészerű memoárommal mégis csak sikerült elhelyeznem egy szellemi botlatókövet, valahova.

Azonban! Nincs katarzis!
(Számomra egészen bizonyosan nincs katarzis.)
Számomra lassacskán Kertész Imre éteri tisztaságú, szellemi fogalma, a „sorstalanság” is, a felgyorsult idő okán, emberi horizontunkon alábukni látszik. (Profánul:- még a sorstalanságon is túlpörögtünk!)
Heller Ágnes professzor asszony gondolatai visszhangzanak bennem, mely szerint ’a holokauszt egy új időszámítás kezdetét jelenti a világ zsidósága számára’.
Szeretett professzor asszonyommal csak annyiban vitatkoznék, hogy a holokauszt nem csupán a világ zsidósága, de az egész emberiség számára egy új időszámítás kezdete.

Az én világlátásom alapján a Birkenau-i rámpán, valamennyi halálgyárban, valamennyi gettóban, és az ezekhez vezető úton, maga az emberiség anyagba-szálltságának, anyagba-süllyedtségének legnagyobb démona (ha tetszik, hát ördöge) Ahrimán testesült meg.

Ahrimán az, aki azt sugalmazza minden ember felé, hogy nincs semmi, csak ÉN vagyok, és az anyag.
Nincs isten, nincsenek, ideák, nincsenek eszmék, nincs szellem (se emberi, se nagybetűvel írandó), csak ÉN vagyok, és a bármivé alakítható és céljaimra bármivé alakítottan használható anyag.
Minden anyag, matéria.
Ennek szellemében készítettek egy szépen tetovált emberi bőrből lámpaburát. Milliók emberi hajából matrac tölteléket. (Hadd ne soroljam tovább!) Ennek szellemében irtották az embert, mint felhasználható anyagot, matériát.
Az iparszerű megölés során, a gyilkosok lelki-szellemi terhének csökkentésére, a még esetlegesen fel-felvillanó emberi moralitás szikrájának elnyomására éltek azzal a módszerrel, hogy az iparszerű meggyilkolás, a leölés folyamatát szakaszokra bontották. (Pontosan úgy, akár egy vágóhídon. Ld. Ahrimán=minden anyag és mindennek csak funkcionalitása van.)

Azonban!
A holokausztban ez a démoni világerő, ez a világ-gonosz (most borzasztó kifejezéssel szükséges élnem!) még „csak” az emberi élet elpusztítására törekedett, míg napjainkban, gyakorlatilag a teljes földi élet elpusztítását vonta hatókörébe.
Ennek okán van bátorságom azt mondani, hogy a holokauszt a teljes emberiség életében új időszámítást, abszolút fordulópontot jelentett és jelent.
Ennek alapján van bátorságom azt mondani, hogy a holokauszt az nem befejezett múlt idő, sokkal inkább folyamatos jelen idő.

A gonosz ellen, az anyagba szálltság gonosza, Ahrimán ellen egyetlen egy védelem lehetséges, az eleven emlékezés.
Naponta emlékezek, és emlékeztetem magam arra, hogy ember vagyok.
(Emlékezek önmagamra, arra, hogy teremtetett lény vagyok. Test-lélek-szellem, és valami, ami örök titok.)

Naponta emlékezek arra a közel hatszázezer honfitársamra, akit kitagadva magyarságából a halálnak halálára adtunk.

Naponta emlékezek arra a hatmillió zsidó embertársamra, akit elpusztítottak, elpusztítottunk.

Nem feledek. Ne feledjünk! Emlékezek. Emlékezzünk! Soha többé! Soha!
 

 

 

jakabovits-hermina-yad-vashem.jpg

 1. Yad Vashem  Fotóarchívum:
 Jakabovits Herminát ábrázolja, aki Nagydoboson élt.
 A Y. Vashem lista tanulmányozásakor derült ki, hogy Klein
 Ignác egyik, felnőtt lánya.
 Vásárosnaményból hurcolták el a fiával, Jakabovits  Rezsővel (19 éves volt) együtt.
 Auschwitzban gyilkolták meg mindkettejüket.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

steiner-benjamin-mauthausen.jpg

 2. Yad Vashem Dokumentumarchívum:
 Steiner Benjamin adatlapja Mauthausenből.

 (Az adatok megerősítik a feltevést, hogy a  Szamosszegi zsidók 44.5.30. - 06. 02. között  érkezhettek meg Auschwitzba, ahol túlélte az
 első szelektálást, és így érkezhetett meg 44. 06,  06-ra Mauthausenbe.)

 

 

 

 

 

visszaemlekezes.jpg

 3. Yad Vashem Dokumentumarchívum:
 Dr. Buschwald Jenő tanúk előtt tett visszaemlékezése, amelynek   "A  Szamosszegi Ortodox Hitközség története" címet adta. (1960)
 Survey regarding the history of the Orthodox community in 
 Szamosszeg conducted by Jenő Buchwald during the 1960s.

 

 

 

 

 

 

 

 

csaladi-sar.jpg

 4. Nagyszüleim háza oldalról fotózva a főutcán.
 a faluközpontban.
 Ezen az utcán volt a "malmos Steiner család háza is, amelyet megerősít a Mauthausen-i adatlap lakcím rovata.

 

 

 

 

 

 

nagyapa-hentes-uzlete.jpg 5. Nagyapám a hentesüzlete előtt.
 (Az utcafrontról készült felvétel.)

 

 

 

 

 

 

 

 

edesanyam-es-baratnoje.jpg

 6. Édesanyám a barátnőjével, aki az említett zsidó kislány is
 lehetett. A fotó 1943 környékén készülhetett.

 

 

 

 

 

 

 

 

kepek.jpg

 7. A kitépődött, széttépődött történelem címet adnám ennek a fotónak, mert biztosan mutat zsidó honfitársainkat is, akik már örök időre beazonosíthatatlanok maradnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

szekrekedeses-sas.jpg

 8. Minden idegszálammal harcolok a történelemhamisítás ellen, ezért látogattam el az "Eleven emlékmű" tiltakozó kiállításhoz.

(Erről szól a következő három, saját felvételem.)

 Ha és amennyiben nem emlékezünk "eleven erővel", és nem tiltakozunk eleven erővel a történelemhamisítás ellen, örök időkre engedjük sárba tiporni  az emberiség három, számomra legszentebb ideáját, a szépséget, jóságot, igazságot.

(Ezért választottam ezt a három fotót.)

 

 

szekrekedeses-sas1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

szekrekedeses-sas2.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

zstem-szasz.jpg

11. A Szamosszegi zsidó temető.

 

 

 

 

 

 

zstemeto.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

zstem1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

zstem2.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

zstem3.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

zstem4.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

zstem6.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

zstem7.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

zstem9.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

zstem1o.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

zstem11.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

zstem12.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

zstem13.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

zstem14.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

zstem15.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Irodalomjegyzék:

1. Randolph L. Braham: A népirtás politikája (A Holocaust Magyarországon).
   (https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/)
2. Halmos Sándor: Szatmár vármegye zsidósága.
   (https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZSM_Tan_16_Zsidosag_2008/?pg=0&layout=s)


3. Gazda Anikó: Zsinagógák és zsidó közösségek Magyarországon.
   (https://mek-oszk.hu/17200/17256.pdf)

4. Zsidó adattár.
   (https://library.hungarica/view/milev1944/Zsido Adattar)

5. Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára (1924) https://library.hungaricana.hu/hu/view/FszekCimNevTarak_27_024/?pg=1328&layout=s&query=Szamosszeg


6. Bodó Béla (szamosszegi lakos visszaemlékezése)
   (https://töosz.hu/uploads/önkormanyzat-ujsag-pdf/ önkormanyzat-2009.-03.pdf)

7. Néprajzi vonatkozások:- Ismeretlen szakdolgozat a NYH Főiskoláról.

8. Sátoros ünnep, szukot.
   (https://zsido.com/az etrogon-innen-es-tul-erdekes-szukoti-szokasok-a-nagyvilagbol)

9.Megemlékezés Sipos Béláról.
   (http://hegedus.bzsh.hu/web/index.php/hirekesemenyek/akiket-szerettuenk-de-elmentek/520-eltavozott-sipos-bela-bacsi.html)

10. Gál Juli riportja Sipos Béla bácsival.
     (http://hegedus.bzsh.hu/web/index.php/hirekesemenyek/akiket-szerettuenk-de-elmentek/520-eltavozott-sipos-bela-bacsi.html)

11. Dr. Gergely Lajos, Szamosszeg község polgármesterének írásos tájékoztatása a II.VH-ban elhunyt szamosszegi lakosok emlékművének felállításáról, a zsidó temető gondozásáról, Veisz Rózsika néni díszpolgárrá avatásáról.

12. Yad Vashem / Digitális adatbázis/ A Shoah áldozatainak listája / Szamosszegre szűkített keresés
    (https://yvng.yadvashem.org/index.html?language=en&s_id=&s_lastName=&s_firstName=&s_place=Szamosszeg&s_dateOfBirth=&cluster=true)

13. Lőrincz Sándor: Szamosszeg község története. (A szerző eredeti kéziratában.)
https://pusipuskas.eoldal.hu/cikkek/nyitooldal/szamosszeg-kozseg-tortenete.html

14. Dr. Buchwald Jenő feljegyzése a szamosszegi orthodox zsidó közösség történetéről. (1960) (Yad Vashem, Dokumentum archívum.)
https://documents.yadvashem.org/index.html?language=en&search=global&strSearch=szamosszeg