Git'a könyve
Előszó
/ a nyájas olvasóhoz /
Tudom, hogy eljő az idő, amikor a megsárgult lapokat előássa egy kereső.
A szavak egyszer hozzátok érnek és faggatjátok a sorokat. Keresitek mi bennük a lényeg.
A lényeget meg nem láthatjátok. A sorok közötti hatalmas csönd emelhetné lelketeket, ha azt erősen vágynátok.
Egyébiránt a sorokban nyugvó lényeg: - egykoron, a Földön élt egy férfi, amolyan Don Quijote és egy igazgyöngy, egy leány. Volt bennük annyi bátorság, hogy minden ölelésükben a csillagokat a Földre lebasszák!
(Most érettetek voltam durva, profán.)
Fényükből bárki kaphatott, aki mellettük járt és nem volt eleven halott. Az eleven halottak, azóta is ezen az egy rút szón tipródnak.
Első könyvecske: Az ugrás
1.
Megtörtént a csoda,
mit tízezrek készültek
elmondani,
de nincs szó,
nincs hang,
nincs fény,
és nincs rá kő,
amibe az érzés
megörökíthető!
2.
A vonatablakon besüt a Nap.
A teremtést faggatom: -
miként birtokoljalak,
hogy szabadon fúhassa
a szél szőke hajad?
Lecsukom szemem.
A válasz magától jő.
Talán foglyul ejtettelek,
tán magam is rabod vagyok.
Mély levegőt veszek: -
Kitágul a kék fényű láng.
Lelkemben a végtelen
lett szülőhazánk!
Amíg ezt érzed,
bár lelkem magába zárt:
tiéd a végtelen
szabad szárnyalás.
3.
Egyedül sétálok a városligetben.
Már törne rám a fekete magány,
nyughatatlan szívembe
költözne ismét a fájdalom,
amikor megérzem a kora nyár
illatát, amit bőröd áraszt.
Felém hajlik egy virágzó ág,
megérinti sajgó számat.
Harcos méhecske, ittasultan
tobzódik egy gyönyörű virágon.
Látom és érzem, amint
megrészegülten fickándozik
nyelvem a kelyhecskédben.
Fűszálak között kóborol
a friss nyári szél.
Lecsukódó pilláim alatt
látom és érzem, amint
rőt szakállam borzolgatja
vénuszdombocskádat.
Utálatos, rút kis szúrólégy
gyümölcs körül döngicsél.
A fullánk nektárt fakaszt.
Ami történt: -
az maga a pillanat.
4.
Kegyelmes volt hozzánk az éj.
Angyalszárnyon idő suhant.
Két test a végtelenről mesélt.
5.
Fohászkodnék hozzád,
de hitünk tiltja,
nem tehetem.
Atyánktól kérem,
hogy e drága ölelésben
nyugodj el bennem.
6.
Perverz vagyok? Tudom!
Mégis azon tanakodom
miként szólíthatnám
gyönyörű kagylócskám.
Lady Jane? Túl hűvös,
túl arisztokrata.
Elvész benne a lényeg: -
a hév maga.
Punci Juci? Kedves,
de egy palotára
senki se mondja: -
Juci, Juliskám, Julcsa!
Mától kezdve liliomnak
szólítom. Illik hozzá!
Ő a virágok királya,
és királyok virága.
7.
Templom a tested!
Áhítattal imádkozok,
valahányszor beléd hatolok.
A kegy áradását, az üdvösséget
Te érdemled, hisz tőled
tanultam e nagy szerelmet.
8.
Git’ám! Gyöngyöm! Gyönyörűm!
Most döbbentem rá,
hogy mily önző is vagyok!
Várnám! Hívnám! Kívánom,
hogy ölelésünket beteljesítse a lét
és nagy dolgokra elhivatott
gyümölcsöt hozzon e foganás.
Áldott legyen e szerelem!
Szülj egy gyermeket nekem!
Csöndben szól a szív.
Már nem fáj,
csupán figyelmeztet.
A ti vágyatok más!
Nem kötés. Sokkal inkább
oldás és oldódás.
Gyümölcse tiszta, igaz és örök: -
a lélek tüzével érlelt
határtalan szabadság.
Szőke hajad simítom
és szívemben érzem,
szemedben látom,
amint hull, hull,
át és át, ezer Világon,
bíborló csillámod,
bíborló csillámom.
9.
Kidobok minden könyvet!
Soha többé nem tanulok,
mert ami írva vagyon
szívemben élem,
lelkedben láthatom.
10.
Git'ám! Gyöngyöm! Kedvesem!
Ne csodálkozz! Nem rólad,
nem érted, nem hozzád
szól a dal.
A dal, a vers Te magad vagy!
Határtalan az öröm,
minden pillanat,
amikor tükrözhetlek téged.
Megálmodtál magadnak,
megálmodtalak magamnak.
Ezért tiszta a tükör.
Amit benne látsz: - Valóság.
Mindez Te magad vagy!
Csillag szemedben
magam is önmagamat látom: -
a mélyen hordott vágyat,
az álmot-álmodó álmot,
Istent, Buddhát, Krisztust,
a bölcseket és mindazokat,
akikért ők elküldettenek,
a lázadó, reszkető, fázó Embert,
aki kedvesebb az Atyának,
mint a Fiú.
Ezért ölel bennünk a vágy!
Mindezt kimondani
nem szentségtörés,
sokkal inkább az Atyától
kapott szabadság.
11.
Egy sorban a lényeg:
- szeretlek téged!
12.
Üres papíron barázdát szánt
a toll. Megbotlik, megcsusszan,
ellankad, mélyen szánt, vagy
mozgása könnyed csillámlás?
Most érzem, kezem, mint
simogat téged
és amíg olvasod e sorokat,
kifulladásig szeretkezek véled.
13.
A jövőt álmodnám,
de rájövök,
már ez sem lényeg.
Szívem szívedben pihen,
s minden dobbanásában
szíved visszhangja
az eljövendő maga.
14.
Szerelmem! Gyöngyöm! Álmom!
Az Atya azért ajándékozott
egymásnak, hogy minden
szívdobbanásban megtanuljuk:
- mi is az alázat.
Szerelmem! Gyöngyöm! Álmom!
Minden percünk élet.
Minden percünk éltet.
Minden percünk extázis,
amikor hívjuk egymást és az Atyát!
15.
Ha itt lennél most vélem,
ölembe hajtanád fejed.
Én, mint apa gyermekének
félálomban dúdolgatnék néked.
16.
Git'a! Te! Igazgyöngy!
Tanuljunk újra járni!
Egymás kezét fogva,
virágokat lépni a porba.
Tanuljunk meg nézni!
Egymás szemén áttekintve
elnyűtt világunkra
a gonoszt szerelemmel megigézni.
Tanuljunk újra hallani!
E rút hangzavarban
egymás fülén át
meghallani a hajladozó fű zaját.
Tanuljuk újra a légzést!
Tüdőm megtöltöm: - bennem vagy.
Bent tartom: - eggyé válsz.
Kilégzek: - az mindkettőnknek
határtalan szabadság.
Tanuljuk újra a szép
és igaz beszédet!
A szó, ami most elhagyja
szánkat, az maga az élet,
a szó, ami másokat éltet.
Git'a! Te! Igazgyöngy!
Tanuljunk újra imádkozni!
Szerelmem énbennem,
én szerelmemben, és mi,
így, ketten, együtt, békében,
pihenjünk Atyánk kebelében.
17.
Szerelmem!
Bennem nyugszol, de tudod
és érzed, hogy szabad vagy.
Soha, senkitől
meg ne tagadd önmagad,
ha a hívást, a kérést
szívedben érzed.
Ne légy bátortalan!
Soha el ne tévedj!
A te adakozásod: -
a te hűséged!
Engem éltet.
18.
Megtiltom, hogy sírjál!
Csupán örömödben sírhatsz!
Ezzel ellenkezve naponta
feszítesz fel a Keresztre.
19.
Megőrültem? - Tudom.
Ember vagyok és Istent játszom,
hogy együtt juthassunk el
a Mi Atyánkhoz.
Gyermekké tettél! - Érzem.
Szívemben az isteni
üdvösséget zenélem.
Férfivá érleltél! - Látom.
Amikor mozdítja kezemet a lélek,
Atyánk üdvéért cselekszek
általad és véled.
20.
Most lecsukom szemem,
szeretkezek véled.
Kinézek az ablakon.
A Holdfényből szerenád árad.
Szívünkben serdülő
kis angyalkák,
táncot ropva, boldogan
tanulják a regulákat.
21.
A legtöbbet adtad nekem!
Megmutattad: - mi a tükör
és mi a tükrözés.
Vad vágtámban szelíden
csengett minden szavad,
s azóta ezerszer meghallom,
valahányszor elkezdődne
gyomromban az indulat.
22.
Aludj, te drága!
Szűnhessen gondolatom
vad száguldása
és elnyughassak benned,
mint egy pihentető,
szép új világot teremtő álom.
23.
Figyeltem én a Szenteket.
Szerettem őket és féltem!
Kerestem a példát,
a gyulladni készülő
gyertyalángot.
Megláttalak.
Megértettem nyomban: -
én a Napomat, ott lenn,
az éjsötétben, mélyen,
hasam alatt hordtam.
24.
Git'a! Kedvesem!
Egy dombtetőn szeretnék
szeretkezni veled,
hogy extázisunkból
csillaggá nemesedjen,
ha nem többre,
mint egy villanásra
Földanyácskánk!
- ez az árva, pusztuló,
magányos kis sárgolyó.
25.
Tegnap talán a gonosszal
harcoltam,
ma mégis boldog vagyok.
Álmomban tán angyalokkal
henteregtem, mert most,
megtisztulva, feléd robogok újra.
A könyved, amit elkezdtem,
végtelen lesz és örök.
Amikor kezem lehanyatlik
lészen majd férfi,
aki a tollat felveszi
és lészen majd bátor nő,
aki tiszta papírral áll elő.
