Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Git'a könyve

  

Előszó

/ a nyájas olvasóhoz /

 

 

Tudom, hogy eljő az idő, amikor a megsárgult lapokat előássa egy kereső.

A szavak egyszer hozzátok érnek és faggatjátok a sorokat. Keresitek mi bennük a lényeg.

A lényeget meg nem láthatjátok. A sorok közötti hatalmas csönd emelhetné lelketeket, ha azt erősen vágynátok.

Egyébiránt a sorokban nyugvó lényeg: - egykoron, a Földön élt egy férfi, amolyan Don Quijote és egy igazgyöngy, egy leány. Volt bennük annyi bátorság, hogy minden ölelésükben a csillagokat a Földre lebasszák!

(Most érettetek voltam durva, profán.)

Fényükből bárki kaphatott, aki mellettük járt és nem volt eleven halott. Az eleven halottak, azóta is ezen az egy rút szón tipródnak.

 

 

Első könyvecske: Az ugrás

 

 1.

Megtörtént a csoda,

mit tízezrek készültek

elmondani,

de nincs szó,

nincs hang,

nincs fény,

és nincs rá kő,

 

amibe az érzés

megörökíthető!

 

 

2.

 

A vonatablakon besüt a Nap.

A teremtést faggatom: -

miként birtokoljalak,

hogy szabadon fúhassa

a szél szőke hajad?

 

Lecsukom szemem.

A válasz magától jő.

Talán foglyul ejtettelek,

tán magam is rabod vagyok.

Mély levegőt veszek: -

 

Kitágul a kék fényű láng.

Lelkemben a végtelen

lett szülőhazánk!

Amíg ezt érzed,

bár lelkem magába zárt:

 

tiéd a végtelen

szabad szárnyalás.

 

 

3.

 

Egyedül sétálok a városligetben.

Már törne rám a fekete magány,

nyughatatlan szívembe

költözne ismét a fájdalom,

 

amikor megérzem a kora nyár

illatát, amit bőröd áraszt.

Felém hajlik egy virágzó ág,

megérinti sajgó számat.

 

Harcos méhecske, ittasultan

tobzódik egy gyönyörű virágon.

Látom és érzem, amint

megrészegülten fickándozik

nyelvem a kelyhecskédben.

 

Fűszálak között kóborol

a friss nyári szél.

Lecsukódó pilláim alatt

látom és érzem, amint

rőt szakállam borzolgatja

vénuszdombocskádat.

 

Utálatos, rút kis szúrólégy

gyümölcs körül döngicsél.

A fullánk nektárt fakaszt.

Ami történt: -

az maga a pillanat.

 

 

4.

 

Kegyelmes volt hozzánk az éj.

Angyalszárnyon idő suhant.

Két test a végtelenről mesélt.

 

 

5.

 

Fohászkodnék hozzád,

de hitünk tiltja,

nem tehetem.

 

Atyánktól kérem,

hogy e drága ölelésben

nyugodj el bennem.

 

 

6.

 

Perverz vagyok? Tudom!

Mégis azon tanakodom

miként szólíthatnám

gyönyörű kagylócskám.

 

Lady Jane? Túl hűvös,

túl arisztokrata.

Elvész benne a lényeg: -

a hév maga.

 

Punci Juci? Kedves,

de egy palotára

senki se mondja: -

Juci, Juliskám, Julcsa!

 

Mától kezdve liliomnak

szólítom. Illik hozzá!

Ő a virágok királya,

és királyok virága.

 

 

7.

 

Templom a tested!

Áhítattal imádkozok,

valahányszor beléd hatolok.

 

A kegy áradását, az üdvösséget

Te érdemled, hisz tőled

tanultam e nagy szerelmet.

 

 

8.

 

Git’ám! Gyöngyöm! Gyönyörűm!

Most döbbentem rá,

hogy mily önző is vagyok!

 

Várnám! Hívnám! Kívánom,

hogy ölelésünket beteljesítse a lét

és nagy dolgokra elhivatott

 

gyümölcsöt hozzon e foganás.

Áldott legyen e szerelem!

Szülj egy gyermeket nekem!

 

Csöndben szól a szív.

Már nem fáj,

csupán figyelmeztet.

 

A ti vágyatok más!

Nem kötés. Sokkal inkább

oldás és oldódás.

 

Gyümölcse tiszta, igaz és örök: -

a lélek tüzével érlelt

határtalan szabadság.

 

Szőke hajad simítom

és szívemben érzem,

szemedben látom,

 

amint hull, hull,

át és át, ezer Világon,

bíborló csillámod,

bíborló csillámom.

 

 

9.

 

Kidobok minden könyvet!

Soha többé nem tanulok,

mert ami írva vagyon

szívemben élem,

lelkedben láthatom.

 

 

10.

Git'ám! Gyöngyöm! Kedvesem!

Ne csodálkozz! Nem rólad,

nem érted, nem hozzád

szól a dal.

 

A dal, a vers Te magad vagy!

Határtalan az öröm,

minden pillanat,

amikor tükrözhetlek téged.

 

Megálmodtál magadnak,

megálmodtalak magamnak.

Ezért tiszta a tükör.

Amit benne látsz: - Valóság.

 

Mindez Te magad vagy!

Csillag szemedben

magam is önmagamat látom: -

a mélyen hordott vágyat,

 

az álmot-álmodó álmot,

Istent, Buddhát, Krisztust,

a bölcseket és mindazokat,

akikért ők elküldettenek,

 

a lázadó, reszkető, fázó Embert,

aki kedvesebb az Atyának,

mint a Fiú.

Ezért ölel bennünk a vágy!

 

Mindezt kimondani

nem szentségtörés,

sokkal inkább az Atyától

kapott szabadság.

 

 

11.

 

Egy sorban a lényeg:

- szeretlek téged!

 

 

12.

 

Üres papíron barázdát szánt

a toll. Megbotlik, megcsusszan,

ellankad, mélyen szánt, vagy

mozgása könnyed csillámlás?

 

Most érzem, kezem, mint

simogat téged

és amíg olvasod e sorokat,

kifulladásig szeretkezek véled.

 

 

13.

 

A jövőt álmodnám,

de rájövök,

már ez sem lényeg.

 

Szívem szívedben pihen,

s minden dobbanásában

szíved visszhangja

 

az eljövendő maga.

 

 

 

14.

Szerelmem! Gyöngyöm! Álmom!

Az Atya azért ajándékozott

egymásnak, hogy minden

szívdobbanásban megtanuljuk:

- mi is az alázat.

 

Szerelmem! Gyöngyöm! Álmom!

Minden percünk élet.

Minden percünk éltet.

Minden percünk extázis,

amikor hívjuk egymást és az Atyát!

 

 

15.

Ha itt lennél most vélem,

ölembe hajtanád fejed.

Én, mint apa gyermekének

félálomban dúdolgatnék néked.

 

 

16.

Git'a! Te! Igazgyöngy!

Tanuljunk újra járni!

Egymás kezét fogva,

virágokat lépni a porba.

 

Tanuljunk meg nézni!

Egymás szemén áttekintve

elnyűtt világunkra

a gonoszt szerelemmel megigézni.

 

Tanuljunk újra hallani!

E rút hangzavarban

egymás fülén át

meghallani a hajladozó fű zaját.

 

Tanuljuk újra a légzést!

Tüdőm megtöltöm: - bennem vagy.

Bent tartom: - eggyé válsz.

Kilégzek:  - az mindkettőnknek

határtalan szabadság.

 

Tanuljuk újra a szép

és igaz beszédet!

A szó, ami most elhagyja

szánkat, az maga az élet,

a szó, ami másokat éltet.

 

Git'a! Te! Igazgyöngy!

Tanuljunk újra imádkozni!

Szerelmem énbennem,

én szerelmemben, és mi,

így, ketten, együtt, békében,

pihenjünk Atyánk kebelében.

 

 

17.

 

Szerelmem!

Bennem nyugszol, de tudod

és érzed, hogy szabad vagy.

Soha, senkitől

meg ne tagadd önmagad,

ha a hívást, a kérést

szívedben érzed.

Ne légy bátortalan!

Soha el ne tévedj!

A te adakozásod: -

a te hűséged!

Engem éltet.

 

18.

 

Megtiltom, hogy sírjál!

Csupán örömödben sírhatsz!

Ezzel ellenkezve naponta

feszítesz fel a Keresztre.

 

19.

 

Megőrültem? - Tudom.

Ember vagyok és Istent játszom,

hogy együtt juthassunk el

a Mi Atyánkhoz.

 

Gyermekké tettél! - Érzem.

Szívemben az isteni

üdvösséget zenélem.

 

Férfivá érleltél! - Látom.

Amikor mozdítja kezemet a lélek,

Atyánk üdvéért cselekszek

általad és véled.

 

 

20.

 

Most lecsukom szemem,

szeretkezek véled.

Kinézek az ablakon.

A Holdfényből szerenád árad.

 

Szívünkben serdülő

kis angyalkák,

táncot ropva, boldogan

tanulják a regulákat.

 

 

21.

 

A legtöbbet adtad nekem!

Megmutattad: - mi a tükör

és mi a tükrözés.

 

Vad vágtámban szelíden

csengett minden szavad,

s azóta ezerszer meghallom,

 

valahányszor elkezdődne

gyomromban az indulat.

 

 

22.

 

Aludj, te drága!

Szűnhessen gondolatom

vad száguldása

 

és elnyughassak benned,

mint egy pihentető,

szép új világot teremtő álom.

 

 

23.

 

Figyeltem én a Szenteket.

Szerettem őket és féltem!

Kerestem a példát,

a gyulladni készülő

gyertyalángot.

 

Megláttalak.

Megértettem nyomban: -

én a Napomat, ott lenn,

az éjsötétben, mélyen,

hasam alatt hordtam.

 

 

24.

 

Git'a! Kedvesem!

Egy dombtetőn szeretnék

szeretkezni veled,

hogy extázisunkból

csillaggá nemesedjen,

ha nem többre,

mint egy villanásra

Földanyácskánk!

- ez az árva, pusztuló,

magányos kis sárgolyó.

 

 

25.

 

Tegnap talán a gonosszal

harcoltam,

ma mégis boldog vagyok.

 

Álmomban tán angyalokkal

henteregtem, mert most,

megtisztulva, feléd robogok újra.

 

A könyved, amit elkezdtem,

végtelen lesz és örök.

Amikor kezem lehanyatlik

 

lészen majd férfi,

aki a tollat felveszi

és lészen majd bátor nő,

 

aki tiszta papírral áll elő.

 

 

git-a-konyve-fedlap.jpg