Git'a könyve III.
Git'a könyve
(dalok az élet könyvéből)
Harmadik könyvecske: Akasztottak mosolya
1.
Atyám! Istenem!
Hogyan köszönhetem,
hogy e Világra
született kedvesem?
Arany fényben ragyog
a pillanat, amikor
e tiszta gyöngyöt
szívembe helyezted
örök időre szabadnak.
2.
Minden világok virága.
Minden virágok világa.
Git'a! Parányi lángocska!
Amikor rád telepszik, fáj,
szorít az élet,
csak arra kérlek: - emlékezz!
Emlékezz a jövőre velem!
Mindig megérzed majd,
hogy el sem kezdődött,
véget sosem érhet, ami VAN.
Szerelmed. Szerelmem. Szerelmünk.
Életed. Életem. Életünk.
Az igaz alázat és hála,
hogy egymásnak születhettünk meg,
tiszta lélekből,
ebben az életben másodjára.
2.
Bármit hozzon az élet: - elfogadom,
mert szívemben kitörölhetetlen a nyom,
hogy együtt szárnyalhattunk szépen,
emberi méltóságban, szabadon!
3.
Jó éjszakát szerelmem.
Az álom álmodik álmot
most énbennem
és szívedben rád talál,
hogy érezhesd: -
minden ami volt,
minden ami van, ami lesz,
csak reád vár.
4.
Szeretek boldog lenni.
Szeretek szenvedni is
veled.
Amikor az érzésnek
testet adok
magam is megdöbbenek:
- szeretem az életet!
Az elszakítottságban,
kínban, fagyban, sárban
nélküled is veled.
5.
Amikor ön - ön
Istenné válásodtól
megrettensz,
még nem érzed,
mekkora erőt
szabadítottál fel bennem.
Megrettent kusza
soraim
fénye, glóriája.
Szakadékként tátong
környezeted vélt valósága,
az illúzió, a Maya.
Félelmedben pillangókat
kergető kisfiút,
felelőtlen fecsegőt,
nyilait vaktában röptető,
szelek szárnyán tűzvihart
kavaró kentaurt látsz bennem.
Nekem nem adatik más!
Nekem itt és most
Te vagy az Isten!
Légy bátor, erős,
ha szükségét érzed: -
sújts a porba,
vagy csak bambán,
egymás kezét fogva,
tántorogjunk fel a Holdra!
Sírva - nevetve,
hulljunk végre bele,
mint nyáresti csillagok,
az egy igaz életbe!
