Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Git'a könyve II

 1.

 

Git'ám! Gyöngyöm! Szerelmem!

Tiszta fényben, mégis ittasultan

látom a múltam.

 

Minden eddigi szerelmem

Te voltál. Az ölelést énbennem

mindenkoron te készítetted elő.

 

Git'ám! Gyöngyöm! Szerelmem!

Öt éves tán, ha lehettem,

amikor a kis Zsuzskával

 

együtt másztunk fel

a vén diófára.

Zsuzsi sokat nem nyaggatott

 

ahhoz, hogy gyufaszálacskámat

elrejthesse kis skatulyája

előcsarnokába.

 

/ ... /

 

Név nélküli kisleányok

csókomat epedték

és rigmusban kiáltozták:

 

- Doktor bácsi,

az injekciód kéne még!

Életemben kézről - kézre

 

adtak a leányok, a nők.

Különbséget már nem látok,

csak a tiszta szeretetben

 

feloldódó azonosságot.

 

 

2.

 

Git'a! Igazgyöngy! Őzgida!

Tudom, hogy szeretnéd

női füleddel hallani

a fokozatokat.

 

Öreg vagyok már!

Nem tudok szerelembe esni.

Amit én tudok csupán,

egész lényemben szeretni.

 

 

3.

Szerelmem! Álmom! Égi virágom!

Most csak az minden vágyam, álmom,

hogy bőrünk minden egyes pólusában

érezhessük egymás pólusát, külön.

 

Érzed mit jelent ez?

Én érzem és tudom.

Bezárt, szűk kalodánkat

addig tágítom, amíg

 

elfér benne az egész világ.

 

 

4.

 

Git'a! Kedves!

Most lótuszülésben

kéjtől vergődve

merülök beléd.

 

Vágtatsz, rohansz, prüszkölsz,

mint megvadult harci mén,

és én, a bíborfényű kardot,

mit angyaloktól hoztam

 

hasadra fektetem, aléltan, félholtan.

Tiéd a kard, te drága!

A benned harcoló férfira sújt,

vagy a fejemet vágja?

 

Áldott legyen, könnyű,

kis kezed sújtása!

 

5.

 

Ez tényleg a tiszta,

bensőben érlelt szerelem.

 

Élni akarok benned,

mint egy virág.

 

Tán erről szól a rózsaszál,

s ha az erőmet kéred: -

 

megszerzem magamnak,

neked és érted,

 

hogy minden, ami körbevesz

együtt dalolja velünk

 

a bensőben érzett

szeretetben is hazaérkeztünk.

 

 

6.

 

Szemünk találkozása volt

e mámorító bor forrása.

 

Most érzem, mit eddig féltem: -

egy bennem lakozó nagy szellem

 

recsegteti most a csigaházat.

Angyalok küldtek utamba,

 

hogy szemedbe nézve,

veled építsem palotámat.

 

 

7.

 

Szerelmem!

Nem egy múzsát

kerestem benned,

sokkal inkább a hétköznapokat.

 

Valahol mélyen, legbelül,

a benső fényben

mindig éreztem, hogy eljő

 

nappalaimba is a benső szerető.

A bennem élő nő te magad vagy.

A benned élő férfi énbennem felragyog.

 

 

8.

 

Git'a!

Amikor szeretkeztünk,

tudtuk jól, legbelül: -

ez csak a kezdet.

 

Valahol már ismertük

egymást, és tudtam: -

neked a rész nem elég.

 

Az egész is felépül,

ha a benső átlényegül.

A bennem élő határtalan vágy

 

végre megtalálja önmagát,

a lelkedben nyugvó erőt.

A te határtalan erőd is

 

ellágyul végre, hisz te,

ezért születtél a fényre!

 

 

9.

 

Taníts Kicsim!

Tudod jól,

benned a Tudás,

bennem az Extázis.

 

Az erőt keringetni kell!

Ez az új erő,

amit ha együtt vágyunk

bizonyosan el is jő.

 

 

10.

 

Érzem, amint magad körül

rendet teszel.

Én füvet nyirok, vasalok

és boldog vagyok.

 

Mind - mind hétköznapi

dolog,

mondhatnám nem vers

téma.

 

Idáig érzem, amint

e rendtevésben

benned is új szinten

ragyog fel a szerelem.

 

 

11.

 

Most nem azért nem írok,

mert félek, hogy az erőt

tőled elveszem.

 

Az írást csupán szüneteltetem,

hogy a kéz, amely eddig

barázdát szántott,

 

most a tiszta papírt nyújtsa.

Te írd meg a Zsolt könyvét,

amely szemeid tükrözi réges rég!

 

 

12.

 

Simogattalak. Szemeink

egymásba forrtak-.

 

Lelkünkben egyre tisztább

fényben ragyogott  fel a holnap.

 

 

13.

 

Tűz és víz hogy egyesül?

Ha megpróbáljuk,… kiderül.

 

 

14.

 

Te a folyó vagy.

A bennem élő lágy erő,

a bennem élő nő: -

a meder.

 

A folyamágyat Te

magadnak vájod.

A meder nem szabályoz!

A benned élő mérleg mérlegel.

 

A benned élő férfierő,

ha vágtatna és nincs számára hely,

háborog a felszín,

de követ a part és a meder.

 

Az én férfi énem a part.

Tűzzel követi áradásod,

hogy soha többé

meg ne fagyj!

 

Vágtatnál? Mert szilaj erő

hajt. - Én szűkülök.

Megpihennél? -

Én tágulok.

 

Érzem, amint lelkedben érzed: -

meghazudtolódott az írott malaszt,

és minden példával ellentétben,

látod, hogy a víz is lehet szabad.

 

 

 

15.

 

Legnagyobb szükségemben szólt

szívemhez szerelmes ajkad.

Kimondtad a szent szót,

a hívást, amiért

földre hull minden lélek:

- Szükségem van rád!

(Azóta békében élek.)

Megtartottál szerelmem!

 

Bármikor, ha szükségét érzed:

- szólj, vagy csak szívedben kérj,

ha elbotlanál, csüggednél,

félnél, vagy csak egyedül vagy.

Ne feledd! A kulcsszó:

-  Szükségem van rád!

Hívjál! Én megtartalak!

 

Erre születtünk

és mondhatják mások:

- nem nagy feladat.

Mi mégis bátran

zengjük a dalt: -

Két ember szívnek

ez is épp elég!

 

Megmutatni hogy egyesül,

ami eddig elkülönült: -

a szív és a lélek,

őbennük a lét és az élet.

 

 

16.

 

Hogyan mondjam el,

hogy megérezd,

szabad lettél végre!

Az lehetsz ,ami lenni akarsz.

 

Lelkem a lelked

Atyánk elé röpítette.

Az Atya fel-

és eloldozott bennünket.

 

Nincs múltunk.

Nincs jövőnk,

csak a szívünk mélyén

nyugvó szabad akarat.

 

Most szabad akaratomból

szólítalak!

Engedd meg énnekem,

hogy szívemben fogant

 

szabad akaratommal

az idők végezetéig

szabadon megtartsalak,

szabadok között szabadnak.

 

 

17.

Szeretettel zárom be ezt a könyvet. Nem írok hozzád több szerelmes verset. A szívem sem fáj, hisz tiszta bennem a gondolat. Ettől a perctől kezdve kettőnk között csupán a tettek számítanak.

Én tetteimben akarlak szeretni téged, mint önmagamat.

tolvajok-oraja.jpg