Git'a könyve II
1.
Git'ám! Gyöngyöm! Szerelmem!
Tiszta fényben, mégis ittasultan
látom a múltam.
Minden eddigi szerelmem
Te voltál. Az ölelést énbennem
mindenkoron te készítetted elő.
Git'ám! Gyöngyöm! Szerelmem!
Öt éves tán, ha lehettem,
amikor a kis Zsuzskával
együtt másztunk fel
a vén diófára.
Zsuzsi sokat nem nyaggatott
ahhoz, hogy gyufaszálacskámat
elrejthesse kis skatulyája
előcsarnokába.
/ ... /
Név nélküli kisleányok
csókomat epedték
és rigmusban kiáltozták:
- Doktor bácsi,
az injekciód kéne még!
Életemben kézről - kézre
adtak a leányok, a nők.
Különbséget már nem látok,
csak a tiszta szeretetben
feloldódó azonosságot.
2.
Git'a! Igazgyöngy! Őzgida!
Tudom, hogy szeretnéd
női füleddel hallani
a fokozatokat.
Öreg vagyok már!
Nem tudok szerelembe esni.
Amit én tudok csupán,
egész lényemben szeretni.
3.
Szerelmem! Álmom! Égi virágom!
Most csak az minden vágyam, álmom,
hogy bőrünk minden egyes pólusában
érezhessük egymás pólusát, külön.
Érzed mit jelent ez?
Én érzem és tudom.
Bezárt, szűk kalodánkat
addig tágítom, amíg
elfér benne az egész világ.
4.
Git'a! Kedves!
Most lótuszülésben
kéjtől vergődve
merülök beléd.
Vágtatsz, rohansz, prüszkölsz,
mint megvadult harci mén,
és én, a bíborfényű kardot,
mit angyaloktól hoztam
hasadra fektetem, aléltan, félholtan.
Tiéd a kard, te drága!
A benned harcoló férfira sújt,
vagy a fejemet vágja?
Áldott legyen, könnyű,
kis kezed sújtása!
5.
Ez tényleg a tiszta,
bensőben érlelt szerelem.
Élni akarok benned,
mint egy virág.
Tán erről szól a rózsaszál,
s ha az erőmet kéred: -
megszerzem magamnak,
neked és érted,
hogy minden, ami körbevesz
együtt dalolja velünk
a bensőben érzett
szeretetben is hazaérkeztünk.
6.
Szemünk találkozása volt
e mámorító bor forrása.
Most érzem, mit eddig féltem: -
egy bennem lakozó nagy szellem
recsegteti most a csigaházat.
Angyalok küldtek utamba,
hogy szemedbe nézve,
veled építsem palotámat.
7.
Szerelmem!
Nem egy múzsát
kerestem benned,
sokkal inkább a hétköznapokat.
Valahol mélyen, legbelül,
a benső fényben
mindig éreztem, hogy eljő
nappalaimba is a benső szerető.
A bennem élő nő te magad vagy.
A benned élő férfi énbennem felragyog.
8.
Git'a!
Amikor szeretkeztünk,
tudtuk jól, legbelül: -
ez csak a kezdet.
Valahol már ismertük
egymást, és tudtam: -
neked a rész nem elég.
Az egész is felépül,
ha a benső átlényegül.
A bennem élő határtalan vágy
végre megtalálja önmagát,
a lelkedben nyugvó erőt.
A te határtalan erőd is
ellágyul végre, hisz te,
ezért születtél a fényre!
9.
Taníts Kicsim!
Tudod jól,
benned a Tudás,
bennem az Extázis.
Az erőt keringetni kell!
Ez az új erő,
amit ha együtt vágyunk
bizonyosan el is jő.
10.
Érzem, amint magad körül
rendet teszel.
Én füvet nyirok, vasalok
és boldog vagyok.
Mind - mind hétköznapi
dolog,
mondhatnám nem vers
téma.
Idáig érzem, amint
e rendtevésben
benned is új szinten
ragyog fel a szerelem.
11.
Most nem azért nem írok,
mert félek, hogy az erőt
tőled elveszem.
Az írást csupán szüneteltetem,
hogy a kéz, amely eddig
barázdát szántott,
most a tiszta papírt nyújtsa.
Te írd meg a Zsolt könyvét,
amely szemeid tükrözi réges rég!
12.
Simogattalak. Szemeink
egymásba forrtak-.
Lelkünkben egyre tisztább
fényben ragyogott fel a holnap.
13.
Tűz és víz hogy egyesül?
Ha megpróbáljuk,… kiderül.
14.
Te a folyó vagy.
A bennem élő lágy erő,
a bennem élő nő: -
a meder.
A folyamágyat Te
magadnak vájod.
A meder nem szabályoz!
A benned élő mérleg mérlegel.
A benned élő férfierő,
ha vágtatna és nincs számára hely,
háborog a felszín,
de követ a part és a meder.
Az én férfi énem a part.
Tűzzel követi áradásod,
hogy soha többé
meg ne fagyj!
Vágtatnál? Mert szilaj erő
hajt. - Én szűkülök.
Megpihennél? -
Én tágulok.
Érzem, amint lelkedben érzed: -
meghazudtolódott az írott malaszt,
és minden példával ellentétben,
látod, hogy a víz is lehet szabad.
15.
Legnagyobb szükségemben szólt
szívemhez szerelmes ajkad.
Kimondtad a szent szót,
a hívást, amiért
földre hull minden lélek:
- Szükségem van rád!
(Azóta békében élek.)
Megtartottál szerelmem!
Bármikor, ha szükségét érzed:
- szólj, vagy csak szívedben kérj,
ha elbotlanál, csüggednél,
félnél, vagy csak egyedül vagy.
Ne feledd! A kulcsszó:
- Szükségem van rád!
Hívjál! Én megtartalak!
Erre születtünk
és mondhatják mások:
- nem nagy feladat.
Mi mégis bátran
zengjük a dalt: -
Két ember szívnek
ez is épp elég!
Megmutatni hogy egyesül,
ami eddig elkülönült: -
a szív és a lélek,
őbennük a lét és az élet.
16.
Hogyan mondjam el,
hogy megérezd,
szabad lettél végre!
Az lehetsz ,ami lenni akarsz.
Lelkem a lelked
Atyánk elé röpítette.
Az Atya fel-
és eloldozott bennünket.
Nincs múltunk.
Nincs jövőnk,
csak a szívünk mélyén
nyugvó szabad akarat.
Most szabad akaratomból
szólítalak!
Engedd meg énnekem,
hogy szívemben fogant
szabad akaratommal
az idők végezetéig
szabadon megtartsalak,
szabadok között szabadnak.
17.
Szeretettel zárom be ezt a könyvet. Nem írok hozzád több szerelmes verset. A szívem sem fáj, hisz tiszta bennem a gondolat. Ettől a perctől kezdve kettőnk között csupán a tettek számítanak.
Én tetteimben akarlak szeretni téged, mint önmagamat.
