Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Eretnek levelek

  

Swami Sri Pu Show’ca

 

 

Eretnek levelek

 

(Gondolatok egy nagyon zárt osztályból)

 

 

 

2005.

 

1.

 

Azonnal képes lennék hinni a jelenkor, regressziós hipnózisában, ha csak egyetlen egy embertársammal találkozhatnék, aki azt mondja:

- „Képzeld! A negyedik életemmel ezelőtt, III. Béla király udvarában, kisgyermekkoromtól – halálomig rugdostam a lószart. Egész életemben egy lószarrugdosó, kis senki voltam. Egy senkinek tartottam magam, és egy senkinek tartott környezetem is.”

Ezzel szemben?

Korunk regressziós hipnózisa császárok, királyok, királyi ágyasok, katonák, hadvezérek, tudósok, világhírű művészek tömegtermelésére állt be.

Ha annyi ezresem lehetne, ahány honfitársam átélte magáról, hogy Ő Csaba királyfi? … Nem lenne anyagi gondja még az unokáimnak se!

 

2.

Csak és csupán a semmi van.

Csupán a semmi lehet Valami.

Aki a semmitől fél, az mindentől retteg.

Aki a semmitől nem ijed meg, csak az lehet: - bátor.

Ezzel szemben, mi emberek a semmitől rettegünk leginkább.

 

 

3.

Amit korunk embere, a meditáció ürügyén elkövet, alig több, alig más, mint a lélek ejaculatio praecoxa. Illúzióból ki, illúzióba be!

Közben – mint a tinédzserek - egyre hisszük, hogy mi már mostan, akkor, tényleg, igazából már dugtunk is.

 

4.

Az intuíciót kereső ember legnagyobb paradoxona, amikor megkísérli leírni ön-ön intuitív állapotát, és a hozzá vezető utat.

Ettől már csak egy nagyobb paradoxon létezhet, amikor tömegek hisznek mások intuícióiban.

Bennem ez az egész jelenség, az összes ilyen jellegű írás, könyv, olyan érzetet kelt, mint bármely – igen csak földhöz ragadt! – szexuális felvilágosító tankönyv, vagy mint bármely technikai instrumentum hivatalos gépkönyve. „Kedves Felhasználó! Fogja jobb kezébe a bal …ját! (vagy) Kedves Testvérem! Te csak ne gondolj semmire, csak ülj, csak ülj, lecsukott szemmel.”

 

5.

Az ideák kanonizálása? Egyenlő keresztre feszítésükkel.

 

6.

A halál nem gyógyíthatatlan. A halál nem betegség. Egyetlen gyógyszere: az Élet, ezért, aki a halált kívánná gyógyítgatni valamiféle különös, de emberi küldetéstudattal, annak semmit nem szükséges tenni: - csakis, kizárólag ÉLNI.

 

7.

Életemben nem találkoztam még annyi kényelmes emberrel, mint bármely hittel megáldott, hívő emberek körében.

A hit? Kényelmes, összkomfortos megoldása az életnek.

 

8.

A hívő ember megalkuvó, ezért eretnek.

A kereső ember rettenthetetlen, ezért eretnek.

Aki már sem nem hisz, sem nem keres: - az igazhitű.

 

9.

Az ember, és általa korunk materializmusa: - ezerarcú, (…és több ezeréves.) Sőt! Talán nem túlzás azt állítani, hogy az emberi kultúrával egyidős.

Nagyon egysíkú szemlélet úgy tekinteni a materializmusra, miszerint legfőbb baja, legfőbb bűne, hogy elfordítja az embert eredeti küldetésétől, a szellemi-isteni lét keresésétől.

A materializmus bűne mérhetetlen azáltal, hogy át meg átszövi az ember szellemvilágokról alkotott valamennyi elképzelését, sőt! (…tapasztalatát is!!!)

A legmegátalkodottabb materialisták a kora keresztyén egyházak papjai, hívei lehettek. Sőt! Nem túlzás állítani: - a materializmus a keresztény egyház szülötte.

 

10.

Az ember számára a formanélküliség – ezáltal a szellemvilág! – elképzelhetetlen.

Jóságos, joviális, barokkos-rokokós angyalkák képesek kizárólag szeretetet sugározni, tibeti szörnyképek, a „Jelenések könyve” rémséges képei félelmet kelteni.

A semmi? Az ember számára mindörökre semmi marad.

 

 

11.

Néhány szó, amellyel a legtöbbször ártottunk (és abban sem vagyok biztos, hogy jóindulat által vezérelve): - Szeretet, Isten, Haza, Család

 

12.

Igaz keresőnek lenni?

Minden koron igazi forradalom, rebellió, a többség által örök időre tolerálhatatlan „másság”.

Ha egyáltalán létezhet ez a fogalom: - a negatív erők, a „gonosz” előretörésének legfájdalmasabb, és leginkább látens megnyilvánulása, hogy a keresőket – idő előtt!!! - célba juttatja. Miben nyilvánul ez meg?

Napjainkra kommercializálódott, iparággá vált a keresés. (… és aki emígyen keres, … legtöbbször talál is: - tanítót, bölcset, gurut, szentet, mestert, utakat, izmusokat, különféle tanokat, csak azt nem lelheti fel, amiért egykoron elindult.)

Az igaz keresésnek nem lehet célja, hogyanja és mikéntje. Az igaz keresés céltalan és minden estben jelzős szerkezet nélküli.

Az igaz keresés nem lehet látványos, nem lehet beteljesedett, éppen ezért nagyon emberi.

Vásártéri mulattságok szintjére visz, amikor önmagát beteljesedettnek valló emberek tanítanak, vagy gyógyítanak, semmiben sem különbözve az általuk egyébként joggal kritizált papoktól, mert ők is csak saját hitüket igyekeznek átadni.

 

13.

A hit megoszt, még a keresésben is jókora megosztás van.

Az igaz keresésen alapuló, - ma még megmagyarázhatatlan és igazából megoszthatatlan - individuális tapasztalatok azok, amelyek az egység felé mutatnak.

 

14.

Aki szent iratok magyarázatára szánja magát, az egyéb bűnökre is képes.

 

15.

Aki az egoizmusát kívánná meghaladni, az nagyon figyeljen erre a meglehetősen szabadon kezelt idézetre: - ’Én Istenem! Én Istenem! Miért hagytál el engem?’

 

16.

Nincs megvilágosodás.

Az ember veleszületetten megvilágosodott.

Első légvételétől az utolsóig: - a megvilágosodottság állapotában él.

Két kérdés van:

1. Tud-e róla?

2. Elmúltával a sötétség kapui nyelik el, vagy békében távozhat fényből a fénybe?

 

17.

A hit, bármiféle vélt, vagy valós erény, de még a szeretet is: - az ember kezében minden koron csupán csak silány fegyver.

A hit hatalomra tör, a bizalom: szolgálatra.

A hit jutalma a földi életben keresendő, a bizalomnak sem földi, sem égi jutalma nincsen.

A hit bármely pillanatban képes apró szilánkjaira törni, míg a bizalom csupán megrendíthető.

Honnan tudható, hogy a bizalom örökre velem van? Mert bizalom nélkül nincs életem, sem halálom.

 

 

18.

Ami igazán belül van?

Még a született Géniuszok által sem mutatható meg.

 

19.

Korunk világvége hangulatát élő emberében az a legmulatságosabb, amekkora – szinte már boldog ! - hittel hirdeti a világvégét, és főként az, ahogy igyekszik felkészülni rá.

Mekkora emberi kufárságra vall, csak azért keresni a jót, az igazat, az istenit, hogy túléljek valamit?

Nem akarok a dimenziók lovagja lenni!

Soha, semmi koron.

 

20.

Mi köti össze az alábbi szavakat, túl a valós szellemi kötelékeiken? Isten? Szeretet? Haza? Család?

- Ad 1. Leginkább csak szavak.

- Ad 2. Homlokunkon viseljük (a feketebárány szindróma elkerülése végett)

- Ad 3. A legnagyobb hatékonysággal képesek egy igazán kifinomult egoistát faragni belőlünk.

A valós istenszeretet, a természetes szeretet, a megigazult hazaszeretet, a család szeretete csakis, és kizárólag tetteinkben mérhető és egyiket sem vagyunk képesek gyakorolni, ha az embert nem szeretjük.

Az emberszeretet, pedig csak ott jelenhet meg, ahol teljes az elfogadás, és teljes az EMBER, csak a teljes Ember szerethet bármely embert.

Nem hiszitek?

(Kénytelen vagyok magamra hivatkozni: - Nem kell!)

Üljetek be bármely felekezet, bármely istentiszteletére.

 

21.

A legnagyobb bűnünk nem a keresztre feszítés volt, bár mindannyian ott sürögtünk-forogtunk a Golgotán. Legnagyobb bűnünk, hogy nem hisszük a feltámadást sokszor még annyira sem, ahogy a gyermek hiszi szülei meséjét.

A hit legnagyobb reménytelensége, hogy a feltámadást nem hinni, de sokkal inkább élni kell.

Krisztus testén járok, Krisztus testét eszem, Krisztus vérét iszom, Krisztus fényében füröszthetem magam nap, mint nap, Krisztus kegyelmét lélegzem be, Krisztus kegyelmében születtem, Krisztus kegyelmébe távozhatok.

 

22.

Mi akkor a baj? Mi akkor a probléma?

Maga a kinyilatkoztatás kizárólagossága.

Maga, ahogy a forma megöli a tartalmat.

Remélem, hogy tisztán érezhető: - az előbb leírt kontextusban, számomra Krisztus, mint szó, szabadon, individuálisan behelyettesíthető.

Aki tiszta szívvel keresi, megpróbálja át- megélni bensőjében Krisnát, Mohamedet, Buddhát, Mózest, a nagy vallásalapítók bármely szentjét, az Krisztust éli meg.

 

23.

Az eleven Krisztus, az eleven Buddha minden jelzőt elvisel. Egy dologgal lehet mindkettőt keresztre feszíteni: - a nevükben elkövetett intoleranciával.

Amikor az ember, gyarlóságában, egoista szűklátókörűségében bárkivel, bármivel szemben intoleráns, akkor csak önmagából fakadóan vétkezik önmaga ellen.

Amikor ezt a nagyon is emberi, önmagunkból fakadó intoleranciát igyekszünk bármely szent írással elfedni, ne adj isten, ön-ön intoleranciánkban Buddhára, vagy Krisztusra hivatkozni, akkor a létezhető legnagyobb emberi bűnt követjük el.

Amikor jó néhányan megértően bólogattok, de bensőtökben még nem éltétek át a leírtakat, akkor ne feledjétek: - a toleranciát eljátszani nem, csak és kizárólag élni lehet.

 

24.

Itt és most, itt minden politika.

Az ember mindenhez, mint politikus közelít, érdeket képvisel, érdeket kíván érvényesíteni. Bármely egyház politikamentességéről értekezni? Ostobaság! Sőt! Szerintem nem elvetendő, ha bármely egyház politizálni kíván. Sőt! Az sem ítélendő el, ha a politika szereplői keresik a kapcsolatot bármely egyházzal, mint a politikai élet természetes szereplőjével. (Valóban összenő, mi összetartozik.)

De!

A hogyan? A miként? A táncrend? A stílus? A miért mit áldozok fel kérdés tisztán megválaszolhatósága? Önmagáért beszél.

Ti csak figyeljetek és őrizzétek meg magatok!

 

25.

Itt és most, itt minden politika.

Itt és most, itt minden politikai Píár!

Ahol jól játszzák a nemzetrontó szerepet?

Ott jól mutat a színpadon a nemzetmentő szerepe.

Ahol nyilvánvalóan megítélhető, hogy a mindenkori hatalom egyetlen célja a hatalom megszerzése, gyakorlása és megtartása, ott jól eljátszható a szolgálat szerepe.

 

26.

A hit megoszt, tehát megbetegít.

A bizalom egész(ségess)é tesz.

 

27.

Az egyházaknak zászlója van.

Istennek, ha zászlója lehetne, valamiféle hasonló jelmondat állhatna rajta: - „Értem senki ne cselekedjék, velem együtt bárki, bármit megcselekedhet.”

 

28.

Én valóban hiszek az ember médiumitásában.

Szó szerint.

Minden ember, minden lélegzetvételével: - médium, ég és föld között élő lelkes lény.

Ebben áll egyetlen felelősségünk önmagunkkal és a világgal szemben egyaránt.

 

29.

Van egy barátnőnk, aki a gyermeke nevelésével kapcsolatos bármely problémájával médiumhoz rohangál, sőt, nem túlzás, ha úgy fogalmazok: - külön bejáratú médiuma van.

A médium, eredeti hivatását tekintve: - mentálhigiénikus.

Állítólag Mihály arkangyal jelenik meg általa, Mihály arkangyal képes megszólalni általa, vagy ha így jobban tetszik: - Mihály arkangyalt képes megidézni.

Eddig minden O.K. Ezt bárki képzelheti magáról, és bárki más elképzelheti ezt a képzetet bárki emberfiáról, sőt hihet benne.

Mérhetetlen egoizmusomat tovább növelendő, belebonyolódhattam volna barátnőnkkel egy éjszakán átívelő akadémikus vitába. Feltehettem volna néhány kérdést a szellemi hierarchiákról, arról, hogy ez az igen magas, arkangyali szint, vajon testi szinten befogadható-e jelen korunk embere számára?  Ehelyett racionalitásomra hallgatva kérdeztem barátnőmet: -„Na? És mit mondott Mihály arkangyal?”

A válasz, valami hasonlatos volt: - „Gyermeked tudatalattijában intenzív vágy él a szabadság iránt. Miután te ezt a vágyat csak korlátozni vagy képes, így nem csoda, hogy gyermeked nap, mint nap intenzív késztetést érez arra, hogy oldalba vizeljen. Ez nem baj. Ezt csak neked nehéz elfogadni. Az igazi baj, az igazi probléma ott kezdődik, hogy a jelenség nem egyszeri. A jelenség fixálódott és ez már önmagát a gyermeket is képes frusztrálni.”

Háát?! Ez igen. Ennyit jelen korunk médiumitásáról.

 

30.

Az ember bármitől függővé válhat.

Tucatszám találkozhatok – példának okáért – asztrológia-, vagy guru-függő emberekkel.

Vannak embertársaim, akik a legjelentéktelenebb kérdésükkel, napi rendszerességgel asztrológushoz fordulnak, vélt vagy valós mestertől – mesterig rohangálnak, majd kis idő elteltével: - szégyenkezve sunnyognak.

Mi a veszélyesebb drog?

Az asztrológia, vagy a heroin?

A guru, vagy a nikotin?

Lelkipásztor, vagy az alkohol?

Néha még megrettent, hogy én csak belehalhatok ön-ön nikotinfüggőségembe, míg a guru-függők…..?!

 

31.

Amikor végre letelepedhetsz egy igaz Mester mellé, a legnagyobb nehézséget jelenti számodra, hogy elérve célodat: - ne cselekedj semmit.

 

32.

Meneküljetek attól a Mestertől, akit nem tudtok bármikor, békében otthagyni.

 

33.

Sanyarú sors, a tudó emberek sorsa. Óhatatlanul hiúvá tesz.

Sanyarú sors az érzőké, a jövőbe látóké, gyógyítóké, különféle misztikusnak imponáló képességgel bíró embereké, mert úgy tesz hiúvá, ahogy az évszakok követik egymást, oly észrevétlen.

 

34.

A legkifinomultabb egóval a gyógyítókat, tanítókat áldotta meg teremtőjük.

Az egoizmus teteje, amikor az ember azt állítja önmagáról, hogy ő már nem egoista.

Mérhetetlen, emberi önfeláldozásunktól már bűzlik az egész Föld.

 

35.

Minden emberi bölcsesség, bölcsességre törekvés már a kezdeti szakaszában kasztrálja önmagát, amikor írásban rögzíti vélt, vagy valós igazát, ezzel mintegy követhető-követendő tanná silányítva a bölcsességet.

 

36.

Bölcsesség nélküli tudás létezhet.

Tudás nélküli bölcsesség szintén.

A legmélyebb bölcsesség, amikor kín-keservvel megszerzett, átfogó, széleskörű tudásod is kész vagy egy szempillantás alatt szélnek ereszteni.

A bölcsek bölcse az, aki cselekedni képes a bölcsességet.

 

37.

Mérhetetlen hiúság és egoizmus lapul meg még a zen bölcsességek mögött is, ha más nem, akkor a tömörítési kényszer, az ellentétpár-, paradoxon -képzési kényszer egoizmusa.

 

38.

Aki a Zent valóban átéli, csak az képes tiszta szívvel, azonnal elengedni a Zent, és csak nevetni,…csak nevetni,   (először a Világon, kisvártatva önmagán, végül a Zenen is)

Ezért aztán a Zen, igazából semmiféle nyomot nem hagyott maga után. A Zen nyoma Világunkban az önfeledt nevetés.

 

39.

A céltalanság sem lehet cél.

 

40.

Az emberben csupán kíváncsisága, megismerési szándéka, megismerési akarata végtelen, és pontosan ez tartja vissza a Végtelen megismerésétől.

Tegyük fel, hogy korunk embere ott állhatna a Végtelen végén, a nagy Semmi előtt, tudatában felhalmozva a létező összes világ, összes ismeretanyagával. Mit érezhetne a semmi előtt, ön-ön megismerési vágya által, önakaratából kisemmizetten?

A titkok értő faggatói megismerhetik a dermesztő, jéghideg semmit.

A titkok elviselői megtapasztalhatják a mindent befogadó semmi fényét, melegét.

 

41.

Amikor minden titkomat megfejtetted?

Mi maradhat neked?

 

42.

Tegyük fel, – csupán ezen öncélú gondolatkísérlet kedvéért – hogy egyik pillanatról a másikra, Földünk valamennyi lakóján manifesztálódhatana a legteljesebb mértékű, legmagasabb rendű, legmagasztosabb transzcendencia. 

Egyik pillanatról a másikra szabadon levitálhatnánk, tudatunkkal manipulálhatnánk környezetünket (persze csak és kizárólag pozitív irányba), ezoterikus-okkult írásokból ismert, és persze oly annyira vágyott ”transzcendes készségek és képességek” birtokába kerülne minden emberfia, sőt olyan képességek birtokába, amelyekről még álmodni sem merhettünk. No szóval itt levitálgatnánk békében, boldogan.

Egy dologban biztos vagyok, sajnos, azt kell mondanom: - biztos lehetek.

Már abban a pillanatban megjelenne Földünkön minimum néhány százmillió embertársunk, aki azonnal elkezdené keresni a földhözragadt, földönjáró, dühöngő-veszekedő embert, mint követendő, keresendő emberi célt, mint a „nagy dimenzióváltás” új ideáját, mint az új hit csíráját.

Ennyit mára a transzcendenciáról, vagy legalábbis az ember transzcendenciáról alkotott képéről.

 

43.

Istenem!

Annyira szeretnék már végre tisztes és tisztességes, templomba járó, jótét lélek lenni! Olyan szép. Én annyira jól érzem magam felszentelt házadban,… csak ne prédikálnának annyit! …(annyian, annyifélét!)

 

44.

Ahhoz, hogy ne csupán igazságokat kíséreljek meg kanonizálni, sokkal inkább az Igazságot kíséreljem megőrizni, csak egy kívánságom lehet: - gondolataimat, szösszeneteimet azonnal felejtsétek el!