Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Eretnek istenek

 Első könyvecske:

 

Holtak élén

 

 

Ajánlás helyett

 

Isten?

- híveihez képes,

minden koron eretnek.

 

 

1.

 

Atyám!

 

Ments meg engem

az Istenhívő nyájtól!

Nem különbek ők,

mint Egyszülött Fiad

által megszentelt helyedről

elkergetett pénzváltók.

Napjában háromszor kérik

Istenüket,

mint egy csattogó-zakatoló

pénztárgépet

 

 

2.

 

Atyám!

 

Menekíts meg engem

Isten hű szolgáitól!

Fiaid közé üveggyöngyöt,

alamizsnát szórnak ők,

híveik helyett, a hitet éltetők.

 

Rongyosok közt járva

bíborban hirdetik,

írássá silányított igédet,

s nem is sejthetik,

hogy igéd kegyelméből,

igédben élnek.

 

 

3.

 

Ments meg engem

minden Istenhívőtől,

mert ők – észrevétlen –

Isten-függőségben

kiválasztattak,

ha máshogyan nem

- legalábbis tőlem.

 

 

4.

 

Atyám!

 

Én szabadnak születtem,

Mondhatnám – bár igen nagy szó! –

szabadnak teremtettél engem.

Bűneim bocsánatát sem

egy szakállas, őszes

Istentől kérem,

ahogy a jóságot, a szépet

sem hirdetem,

csupán cselekedni próbálom,

úgy – ahogy tudom,

ember módján,

észrevétlen, szabadon.

Ördögöt, sámánt,

ármányt, átkot, sátánt

nem űzök.

Bűnömhöz magyarázatot

sem fűzök, csak vagyok.

Néha, bambán tántorogva,

révedezve fel a Holdba,

keresztemen táncot ropva,

hitevesztetten hullva porba

- de minden koron színed előtt,

„te benned bízva, elejétől fogva.”

 

 

5.

 

Atyám!

 

Szépen berendezett világ ez!

Megteremtvén az ember,

álmodott bele Istent,

szült magának poklot,

mennyországot,

bűnt, erényt, ármányt, átkot

vétket

szív jóságát, igazat és szépet.

 

Fohászkodni is megtanult,

és hiszi, egyre csak hiszi,

hogy ezt Te látod,

hogy ezt Te érzed.

 

 

6.

 

Atyám!

 

Ha szabad vagyok,

nem sújthat sors,

nem tesz szolgává

álmodott Istenek hatalma,

nem szül délibábot bennem

Isteneid kereke: - a karma.

 

Szabadságom súlya alatt

csupán önmagamban,

ön-ön szívem és színed

előtt zuhanhatok térdre.

- azt is mondhatnánk,

no, végre!

 

 

7.

 

Atyám!

 

Ha elmegyek Indiába

és hindu Isteneikben hívő

gyermekeid megköveznek engem

- megbocsátok nékik, s néked.

 

Ha Arábiában járva

nem zarándokolok Mekkába

s a bősz tömeg kibelez

- nem perlekedek veled.

 

Ha Himalaya bércein

buddhista hittérítőn nevetve

letaszítanak ifjaid kőgörgetegbe

- nem csodálkozok, nem kérdezek.

 

Ha Sion hegyén,

prófétáiddal perlekedve

keresztre feszít maga az Isten

- én el lennék veled itten.

 

De, ugyan mondd!

Magyarnak miért teremtettél?

Magyarnak, ahol keresztény testvéreim

védik keresztény testvéreiktől a hont.

 

 

8

 

Atyám!

 

Nehéz, fekete idők jőnek!

Súlyos, sűrű sorsot adtál

minden keresőnek.

 

 

 

 

Második könyvecske
 

Az élet árnyékában

 

 

 

Kérdések kérdése

 

Vajha szenvedett-e Isten,

mikor megszülettem?

 

 

1.

 

A Szent Szellem feláldozta

magát,

hogy megjelenjen óceánod

egy cseppben?

 

A Szent Lélek odaadta

magát,

hogy fényesedjen egy

lélekben?

 

Az Anyag volt mind

közül a legáldozatkészebb,

mikor odavetette magát

e Világnak,

 

hogy világíthasson: - fényed?

 

 

2.

 

Anyag? Lélek? Szellem?

Lehet-e áldozatkész, odaadó,

elesettekhez forduló?

Mit áldozhatott fel magából

a szellem, amikor megszülettem?

Hová tűnt az odaadó

lelki fény, amikor megszülettem én?

 

Néha félek, oly gyakran

önmagamtól szenvedek,

néha jéggé dermed

bennem a remény,

amikor megláthatom,

hogy mindhárom közül,

ha másért nem,

 

hát születésem okán: -

a legáldozatkészebb,

a legodaadóbb

voltam Én.

 

3.

 

Lehet-e az Isten,

csak úgy,

önmagában, önvalójában

együtt érző, odaforduló?

 

Ha nincs számára

hely szívemben,

megnyilvánulhat-e

önmagában, önvalójában

 

a Szellem?

 

 

4.

 

Felettem a Szellem.

Köröttem kisebb-nagyobb

szentek, angyalok.

Alattam az Ördög,

s én középütt vagyok!

- gondolja oly sok

ájtatoskodó majom.

 

Felettem a Szellem,

köröttem és bennem

ördög járja vad

románcát velem,

kitaszíttattam, kiűzettem!

- szenved és szenveleg lélekben

oly sok ájtatoskodó majom.

 

Bennem a Szellem!

Köröttem és velem

kisebb nagyobb angyalok.

Alant szenvedjen az Ördög!

Munkatársak vagyunk az Isteni rendben!

- képzeli magáról

oly sok bukott angyalod.

 

Bennem a Szellem,

Bennem az Angyal.

Bennem az Ördög.

Bennem nyugszik

Maga az Isten

- itt és most,

jól elvagyunk mi itten.

 

Bennem a Szellem.

Bennem az Angyal.

Bennem az Ördög,

S mi, így négyen

Békében nyugszunk

Atyánk kebelében.

 

 

5.

 

Leplekbe burkolózik a Szellem

és megjelenik az ember.

 

Életünk azzal megy el,

hogy lepleinket kiteregessük

 

világnak csúfjára, világnak ékére.

 

Végül lepleink lehullnak

s megmutatjuk

 

meztelen önvalónkat

az Úrnak.

 

 

6.

 

Az, hogy az ember

mit gondol,

mit cselekszik,

mit nem cselekszik

mit hallgat el

és mit mond?

- tisztán, önmagában

szellemi kérdés.

 

A hogyan gondolja,

hogyan cselekszi,

vagy nem cselekszi,

hogyan hallgatja el

és hogyan mondja ki?

- ez teszi emberré

az embert.                          

  

 

7.

 

A Világ?

(…) vagy folyamatosan ünnepel,

vagy két ünnep között

folyamatosan új ünnepre vár.

 

Atyám?

Mit tegyen gyermeked,

aki minden ébredésével

megszüli egyszülött fiad,

 

hogy éjszakára

önkezével feszítse fel

a keresztfára?