Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Élet a tükörben IX.

 Élet a tükörben
(összegyűjtött versek 1996 – 2002)

Élet a tükörben ciklus

 

Ellentétpárok

Az én szeretetem:
vég nélküli, örök kezdet.
A te szereteted elkezdődik,
ha úgy érzed: szeretnek.
A te szereteted addig tart,

míg elkísér utadon a kezdet.

Az én szeretetem céltalan,
szabad szárnyalás.
A te szereteted kényszeres,
örök keresés, húsból kiinduló
húsba visszatérő akarás.

A hús, húst kíván,
és vért kíván a vér!
lélekért sikít
a magányos lélek,
míg a szellem
fellobbanó gyertyalángja
a Szentszellem
tűzét kívánja.

Az én szeretetem
lángja kékesfehér,
a te szereteted lángja
tűzvörösből a kékbe ér.
Az én lángom éltet,
a tiéd keresi a létet.

Az én lángom
foganás nélküli
örök élet.
A te lángod
folyton gyümölcsöt
hozó foganás.

Az én lángom
a halál torkában is
maga az élet.
A te lángod
az életben is
perzselő halál.

(…)

Édes fiam!
Megrémisztettelek.
Tudom.

Futnál, szaladnál,
ezredszer menekülnél,
bűnöst keresnél,
de nincs bűn,
és nincs bűnös,
és már helyed sincs
az ég alatt sehol.

Szívedben még vihar dúl,
de kísértő árnyakkal dacolva,
már a kék láng lobog,
és selyem fényükkel beborítanak
utadon az angyalok,

(…)

Ezért mondom neked!
Míg húst kíván a hús.
úgy élj, szeress, szenvedj, remélj,
hogy nyomában kiserkenjen a vér!

Serkenő véred szálljon a létbe,
ahol táplálkozik a lélek,
és hulló véred erejétől remél.

Lelked reménye az egeket érje!
A Szentszellem tüzét táplálja,
hogy lehessen akarás nélküli akarat,

szeretet nélküli szeretet,
s közte az Univerzum soha nem szűnő
szívdobbanása: a mindenség.

 

 

Fohász

Atyám! Bár erődet
magamban érzem,
mégis megrettenek.

Csecsemő vagyok még,
zsenge bárány,
és megmutattad nekem

egy tőről fakad bennünk
a szent, a bolond, a sátán.
Megrettenek és egyszülött

Fiad megkísértése
tölti be lelkemet.
Gyarló félelmemben
hozzád fohászkodok:

(…)

Atyám!
Ha szentnek kell lennem,
Te vess a sárba,
utca mocskába,
hogy ameddig élek
dicsőítselek Téged!

Atyám!
Ha végleg bolonddá lettem,
Te vedd el maradék eszem,
hogy elnyughassak mindörökre,
konok agyamba’,
sötét börtönömbe.

Atyám!
Ha teérted megnyílt szívembe
beköltözött volna
a sátán,
Te magad vess
a kárhozat örök tüzére,

hogy elégjek mindörökre,
és eléghessen bennem
a vágy, amely
folyton Téged keresett,
csak rosszul ismerte fel
önmagát!

(…)

Atyám!
Ha mégis megtartanál?
Megmaradhatok?
Most tiszta szívvel
azt kell kérjem:
aki szemembe néz,
mindenkoron általad
pillanthassa meg önmagát.

Amen

 



Ima az emberért

Mi Atyánk! Te!
Örökkön élő
Szerelmetes Isten!

Mi Atyánk!
Minden világok ura!
Mi Atyánk itt a Földön!

Ura a bennünk nyugvó
szélnek,
ura a bennünk nyugvó
földnek,
ura a bennünk nyugvó
víznek,
ura a bennünk nyugvó
tűznek,
ura a legkisebb, legesendőbb
emberi szívnek!
Tégy szabaddá minket!

Embertestvéreimet nézem,
és bűntudatukat,
mit évezredek óta
magukban hordanak,
most magamban érzem.
Add meg nékem,
kegyelmes Isten,
hogy érettük imádkozzak itten.

A folyton égő
emberi kétkedés tüzében
mutasd meg nékik önmagad,
hogy mindegyik
házat találhasson
megfáradt testének,
a szeretet lángját,
éhező szívének,
és a Szent tüzet
hatalmas szellemének,

hogy mindegyik
örömmel mondhassa újólag:
Megérkeztem.
Ismét Ember lettem.
Újra önmagam vagyok.
Az életben,
Istenünk megszentelt házában
otthonomra leltem.