Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Élet a tükörben II.

Élet a tükörben

(Összegyűjtött versek, 1996 – 2002)

 

Félszívűek éneke ciklus

 

A megismerés útján
(paradoxon)

Énem farkasa éhes.
Felfalt mindent,
ami földivé lett.

Önvalóm maradt nekem,
így azzal etetem,
valahányszor lecsukódik szemem.

 

Kiszolgáltatva

Fél asszonyt
félig szeretek.
Fél gyermekeim
fél-apja lehetek.

Létemben
félszívvel élek.
Életemben
félszívvel létezek.

Míg élek:
vágyom a létet.
Míg létezek:
vágyom az életet.

A függöny mindkét
oldalát látom.
Mindkét oldalon
igaz film pereg.

Félember vagyok!
Félszívemmel kérdem:
életemben Ember,
hogy lehetek?

 

Házasság

Egónk kerekei között
őrlődik életünk.

Önző boldogság akarásunkért
létezésünk stációjával fizetünk.

 

Intelmek
(eleven buddhák számára)

Ha egódat levetkőzted,
dobd is el,
ne ping-pongozz vele!

 

Barátaim

Barátaim azok, akik
fejlődnek, de mit sem változnak.
A többieket csupán
szeretni szeretném.

 

Minden misztérium paradoxona

Isten gyermekei
Isten országában
keresik
Isten gyermekeit
Isten országát.

 

Ma még…

Ma még üvöltenem kell,
hogy majdan
szavak nélkül simogassak.

Ma még tanulnom kell,
hogy mindent feledve,
egyszer végre tudhassak.

Még százszor életembe halva
kell élnem, hogy
megismerjem törvényét a létnek.

 

Szerepjátékok törvénye

Kinek küldetéstudata van:
küldetése nincsen.
Kinek hivatástudata van:
elhivatottsága sincsen.

A meggyőződésből élők
mindenek fölött veszélyesek!
Az egó igazában hívő ember
útját kísérik máglyák, keresztek.

 

Egy vita margójára

Patetikus vagy!
Hangzott el csípőből
tüzelve a vád.

Igen. Patetikus vagyok.
Pátosz és tisztelet nélkül
megnevezni egy ideát

olyan,mint napfény
és öntözés nélkül
nevelni egy virágot.

 

Önvallomás

Halálhajó tiszta lelkem.
Mocskos, zavaros vízen
magányosan hánykódó
halálhajó.

Születésemtől keresek valamit.
Keresem a tiszta képet,
keresek egy ideát.

Valahányszor megtalálni vélem
az idea ember hangon
röhög vissza rám.

Negyven évem minden kínja
nem arcomat,
szívem barázdálta.

A gyermekjáték, lepkefogás
véget ért, és most
itt ülök a semmi közepén.

 

Egy férfi és egy nő
(Fohász a tantra áldásáért)

Amikor egymás ölelését
sóvárgó karok
félúton megállnak,

amikor el nem csókolt
csókok
remegő ajkakért kiáltanak,

amikor viaskodó ölek
végleg kiszáradnak:
szívünkbe beköltözik

a bánat.


Összesimuló bőrünk közt
utoljára
kis tüzek cikáznának.

Kutakodó ajkaink közt
utoljára
mézcseppek játszhatnának.

Iszapos vágyaink hajtotta
reszketeg ölünkbe
utoljára költözhetne be:

a feloldozás.


Lépteim neszét elnyelő
puha pázsitom, Te légy!
Vágyaim tüzét magába oltó
feneketlen kutam, Te légy!

Fuldokló testem elragadó
szélesen áradó folyóm, Te légy!
Te légy a bölcsőm és temetőm,
igaz barátom, forró szeretőm.

Add, hogy önmagam lehessek!
Napsütésben fénylő, hideg kard,
mely önmagára sújtva
utolsóként téged vezet

az útra.