Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Élet a tükörben I.

Élet a tükörben

(Összegyűjtött versek, 1996 – 2002)

 

Ébredés ciklus

 

Intermezzo

Csipkerózsika álmomban,
„lássuk uramisten
mire megyünk mi ketten”,
húsz éven át „csak” éltem.

Különcségem falhoz vágtam.
Emberi hátak láttán
magam is sorba álltam.

Mindenem meg volt,
mit emberfolyam adhatott:
álltak előttem, mögöttem,
kicsik és nagyok.

 

Ébredés                                             

Sokan sejtünk,
néhányan érzünk,
kevesen tudunk
valamit.

Akik tudunk, örvendjünk,
hogy néhányan éreznek!
Akik érzünk, örvendjünk,
hogy oly sokan sejtenek!

A szeretet a létezéssel,
az ember jelenlétével
terjed.

 

Meditáció

Álmomban, ….vöröslő
folyó voltam.
Szétáradt bíborfényem
méltósággal, csöndesen.
Folyóm partja sehol.
Folyóm a végtelen.

Nincs föld, nincs ég,
se nappal, se éj.
Bíborvizem mi fodrozza,
ha nem fújhat a szél?
Mitől e néhány hullám?
Honnan e tiszta fény?

Lelkem titkos hullámai
bölcs arcot formáztak
Testet öltöttél bennem, mesterem.
Villanás volt csupán,míg
elmerültem szép szemedben,
és magához láncolt a végtelen.