Élet a tükörben (VIII.)
Élet a tükörben
(összegyűjtött versek 1996 – 2002)
Ancsa könyve ciklus
Az önzés dala
Légy szabad bennem,
mézízű szerelmem!
Amikor röpülni vágyok,
szárnyalj velem akkor is,
ha nem érdemlem!
Légy szabad önmagadban!
Mélységes – mély, barna szemed
tükröződjön minden pillanatban!
Sírj, nevess, táncolj, vagy temess,
tiszta szívből gyűlölj, vagy szeress!
Légy szabad életedben:
kínban, mocsokban, szerelemben!
Légy szabad a csöndben!
Szívedből merülj el
a tisztuló álom-ködben!
Szeretettel fogadj bármit,
mit utadon eléd tár a lét!
Odaadásod nyoma:
nyíló virág a porba,
szabadságom a holnapunkba.
Ne szeress
Ne szeress ily túláradó
szeretettel, kedves!
Félek, hogy szerelmed
szolgává tesz.
Nem igaz, hogy számodra
én vagyok az élet,
a tűz, a vér, a fény,
áldás, átok, erény.
Nem vagyok több,
mint megfáradt szívvel
verdeső remény,
amit addig éltet a fény,
míg megtisztult szívedben megláthatod,
hogy nélkülem sem sújthat átok,
hisz benned is megszületik a fény,
amit szerelmemben neked szültem én,
hogy lehessen benned nélkülem is
bizalom, szeretet és remény.
Isten után
Isten után első bennem
a szerelem:
ez, a csahos, nyaffogó
kiskutya,
ez, a vágyak keresztjére
szögező rossz kurva,
ez, a haláltól megóvó
tűzpáncél!
Ez a lidérc! Ez, az átok!
Ez, a háborodott keresés!
Ez, a kínjaim vérét
befogadó amfora.
Gyűlölöm tiszta szívemből,
de nem tudok másként lenni!
Míg élek, az ezerszer elátkozott
szerelemmel szeretni
téged, és e földi létet.
Pillanatképek
I.
Hercegnővé érlelt a szerelem.
Homlokod közepén, szemeid közt:
drágakő ragyog.
Asszonyi emlődön
békességgel mosolyognak
tejfogú kis angyalok.
II.
Majdan, egyszer, ismét
együtt ülünk a körbe’,
újra hófehérbe öltözve.
Köröttünk ezer és ezer
angyal – gyerek
nyitott szájjal lesi
minden szavad,
és te észre sem veszed,
hogy szeretetre tanítasz.
Én mit sem változok!
Ott is csupán lustán,
heverészve bámulok a fénybe.
Együgyű szívemmel
gyönyörködök a képben,
amit itt és most
álmodtam éppen.
