'Hol a Te fullánkod?'
Kedves, és Szeretve Tisztelt Barátaim!
Tisztelt Olvasóim!
Egy rendhagyó verses füzetecske, még inkább rendhagyó köszönetnyilvánításával állhattok most szemben. Most, hogy készülök lezárni a hetedik hetes periódusomat, azaz rövidesen betöltöm a negyvenkilencedik életévemet, most kellene valamiféle összegzést tennem, most kellene a lelkemben átélt élettapasztalatokat egy magasabb szinten szintetizálnom!
Azt, hogy ez, vajha sikerül-e? Nem nekem szükséges eldöntenem.
Most, hogy sorba szedegetem életutam eseményeit,- most döbbenek rá, hogy közel húsz éve kíséri utamat egy társ, egy igaz barát, egy tanító:- Bíró Zsolt barátom, barátunk. Közel húsz év? Egy házasságból is sok. (az esetek zömében! Kivételek azért akadnak!) Közel húsz év? – felnőttek gyermekeink. Közel húsz év? – tucatnyi ember hagyott el, tucatnyi embert hagytam el magam is. Bíró Zsolt testvérem, és megtisztelő barátsága?- maradt. Mi több! Elevenebb, mint bármikor valaha.
Joggal kérdezhetitek,- miként lehet barát az, akivel ha jól megszámítod, összeadva, egy órát nem beszélgettél még életedben? Így! Ahogy barátai, testvérei lehetünk mi, egymásnak Zsolttal.
Ezek után egyetlen kötelezettségem maradhat, ezt a rendhagyó verses füzetecskét, barátom, barátunk, tanítónk, Bíró Zsolt tesónk, és az égiek kegyelmébe ajánlani. Legyen ez a füzetecske rendhagyó barátságunk, és még valami más tanúbizonysága! Hisz! Minden sorában, és sorközében ott lapul barátságunk, ott lapul a tanítás, ott lakozik Bíró Zsolt testvérünk.
Ezek a versek Zsolt táborában, vagy Zsolt táborait követően keletkeztek! Ilyen, rendhagyó közzétételével csak egy célom van:- rámutatni arra, hogy ezek a nagyon is emberi találkozások, abszolút egzisztenciális találkozások! A tanítás él! A Zsolt barátunk által közvetített tanítás:- eleven, tömény létezés.
Most, ha megengeditek, egy kicsikét elkötelezett buddhista szóhasználattal szeretnék rámutatni valamire.
A buddhizmus három eleme? Buddha. Dharma. Szangha. Profanizálva:- vallásalapító, szellemi vezető. A tanítás. …és…. a Közösség! Azt nem tudom, hogy miként lehet közösséget teremteni. Be kell vallanom, hogy oly gyakran még a családi közösség megteremtése is komoly erőfeszítéseket követel tőlem! A Szangha is az égben köttetik!- éreztem már ezt oly gyakran. De! Abban biztos vagyok, hogy a tanulónak kötelezettségei vannak tanítója iránt, és amikor a tanuló ezt a kötelezettséget felismeri,- képes arra, hogy tanítója Szanghájának tagjává váljon. Erre hívnám fel figyelmeteket! (A többi már nem rajtatok, nem rajtunk múlik! A többi?- Kegyelem.) Ami általunk megcselekedhető, tegyük meg! Tegyük meg annak érdekében, hogy barátunk körül egy valódi közösség alakulhasson ki.
Ennek szellemében kívánom Zsolt barátomnak, hogy kísérje útját a békesség és kegyelem, amelynek oly annyiszor részesévé tett! Köszönettel, szeretettel, tanítványi tisztelettel, és…… a földönjárók Unicum és sört kedvelő barátságával:
Pusi
Kéz a kézben
(Lányaink gimnáziumi
ballagására, útravaló helyett.)
Most, hogy vásott fogaim
egyre csak hullnak,
és megadni készülök magam
egy dicső, vagy dicstelen múltnak?
Tűnődöm egyre.
Mit viszek magammal,
mit hagyok magam után,
mit helyezhetek, mint ajándékot
félig nyitott, félig ökölbe szorított,
félig érett kezetekbe?
xxx
Láttalak, mint foghíjas, aprócska,
bölcs Buddhákat futkározni
égig érő tölgyek árnyában, önfeledten,
szertelen, míg az idő, csak zúgott,
zakatolt bennem és felettem.
Földre szállt angyalkák is voltatok!
Pufók, barokk kezetekben a furulya?
Égből zendülő adventi áldásként,
lelkemben, fel-felragyogott.
Erőslábú, eleven, vásott kis ördögök
is voltatok! Elnyomás ellen fakardot
ragadó gladiátor-tanoncok! Elnyomóik
elől világhódításba menekülő barbárok!
Láttalak sírni, nevetni, temetni,
és teremteni, rég elhalt vágyainkba
eleven, túláradó életörömöt lehelni,
és gyermeki szenvedéllyel
reménytelen reményünket menteni.
xxx
Ó, ha tudhatnátok, mennyit tanítottatok
neveltetek engem, kisdedet e nagy szerelemben!
Százszor és ezerszer találtam meg elveszettnek
vélt lelkem, szikrázó szép szívetekben.
Most menjetek! Bátran induljatok!
Legyetek erősek, szelíd szívű, örök győzők!
A legtöbbet, mit ember adhat, szerelemittas
szívemnek, mint ősi titkot,ti ajándékoztátok:-
Csak, amit örökül hagyhatok rátok, a tanítást,
csupán azt vihetem magammal, Napból születetten
fel, egyre csak fel a Napba, örökre megszentelt
szentséges szép csillagzatra!
Egyetlen fizetségem és örökségem a tanítás,
lelkek dermesztő éjszakáján áthatolva,
lényem mögött járva egyengeti, lényem előtt
haladva megvilágítja a ragyogó ösvényt,
a legkeskenyebb utat.
