Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


'Hol a Te fullánkod?' (3)

Szabadgondolat

 

A keresztre nem megfeszülni,

- feltámadni születtem Én.

 

 

 

Sebezhetetlen

 

Amikor a világot

lelkemhez emelni

végképp nem lehet,

e világba el nem merülök,

mocsara alá nem süllyedek,

magányosan lépdelek,

léptem nyomán porban

nyíló ezer virágom felett.

 

 

Angyalsóhaj

(Kevéske áthallással, reggeli kávé mellett.)

 

Áldottak az örök lemaradók,

mindenből kitaszítottak,

magányos szemlélők!

- mert egész életükkel

  tartják fenn a létet.

 

Áldottak az örök törtetők,

versengők, hódítók,

az akarat bajnokai!

- mert láthatóvá teszik

  a kiúttalanság útját.

 

Áldott maga a Sátán,

örök sötétség ura,

a szorgalmas kaszás!

- mert suhintása elválasztja

  ocsútól a búzát.

 

Mindenek fölött áldott a sokaság,

a tudattalan, oktalan középszer,

a sorsba fulladó névtelenek sora!

- mert az ő életük, hitünk

  és reménységünk megtartója.