'Hol a Te fullánkod?' (3)
Szabadgondolat
A keresztre nem megfeszülni,
- feltámadni születtem Én.
Sebezhetetlen
Amikor a világot
lelkemhez emelni
végképp nem lehet,
e világba el nem merülök,
mocsara alá nem süllyedek,
magányosan lépdelek,
léptem nyomán porban
nyíló ezer virágom felett.
Angyalsóhaj
(Kevéske áthallással, reggeli kávé mellett.)
Áldottak az örök lemaradók,
mindenből kitaszítottak,
magányos szemlélők!
- mert egész életükkel
tartják fenn a létet.
Áldottak az örök törtetők,
versengők, hódítók,
az akarat bajnokai!
- mert láthatóvá teszik
a kiúttalanság útját.
Áldott maga a Sátán,
örök sötétség ura,
a szorgalmas kaszás!
- mert suhintása elválasztja
ocsútól a búzát.
Mindenek fölött áldott a sokaság,
a tudattalan, oktalan középszer,
a sorsba fulladó névtelenek sora!
- mert az ő életük, hitünk
és reménységünk megtartója.
